Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)

Hudi József: Koncz Pál a könyvkultúra kutatója

Restaurátorként az is kézenfekvőnek tűnt számá­ra, hogy a papírmalmok, papírkészítő mesterek történetét is fel kell tárni. A múzeumi műtárgyraktárakban őrzött tár­gyakhoz kötődő tudást tudatosan egészítette ki könyvtári, kézirattári, levéltári forrásokból merí­tett ismeretekkel. A Veszprém Megyei Levéltár kutatószolgálata munkatársaként gyakran ta­pasztaltam, hogy egy-egy kutatási témához mi­lyen alaposan felkészül, az összes fontos forrást átnézi, s miután egyhelyütt befejezte, egy másik levéltárban folytatja az anyaggyűjtést. Mindez komoly áldozatot kívánt, hiszen restaurátor és nem történész-muzeológus volt, nem rendelke­zett a munkahely által biztosított kutatónappal. Nagyvonalúságára jellemző, hogy az általa ké­szített cédulák információit szívesen megosztotta másokkal. Könyvkultúrával kapcsolatos kézirata­im között számos - könyvkötőkkel, nyomdákkal, írókkal és kiadványokkal - kapcsolatos céduláját őrzöm. Később, amikor az internet forradalmasí­totta a kommunikációt, e-mailben küldte el köny­ves feljegyzéseit, a levél mellékletében pedig fotó­it azzal a szerény megjegyzéssel, hogy valamire majd csak fel tudom használni. A kutatás mellett 1990 előtt a publikálás is nehézséget okozott, hi­szen működött a cenzúra, s kevés volt a publikálási lehetőség. Hiányzott az intézményi ösztönzés is, hiszen a Koncz-féle speciális témák iránt a múze­um akkori vezetősége nem mutatott túlzott érdek­lődést. Ennek következtében papíripar-történeti tanulmányai a MTESz Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Papíripari Hagyományok Védelmét Szervező Bizottság A/4-es formátumú közleményeiként meglehetősen szerény formá­ban jelentek meg Karczag Gábor elnök jóvoltából. Ma már antikváriumi ritkaságnak számítanak. Munkamódszeréhez tartozott a sok időt igény­lő helyszíni kutatás: a könyvkötők leszármazotta- inak felderítése, emlékanyaguk (könyvek, nyom­tatványok, szerszámok, könyvdíszítmények, iratok, fotók) feltárása és begyűjtése, műhelyük topográfiai azonosítása. A terepkutatást minden esetben precízen dokumentálta, a helyszínen készült feljegyzéseket, rajzokat, fotókat a veszp­rémi Laczkó Dezső Múzeum adattárában, fotóar­chívumában helyezte el. (Barátjaként, kutatótár­saként tanúsíthatom, hogy hasonlóképpen járt el az Erdélyben vásárolt, onnan származó folyóira­tokkal, hírlapokkal, melyeket selejtezés helyett az Eötvös Károly Veszprémi Megyei Könyvtárnak ajánlott fel megőrzésre.) Koncz Pál az 1980-as évek első felétől foko­zatosan építette fel életművét: feltárta a sólyi és pápai papírmalmok történetét; az ipartörténet mellett foglalkozott az előállított papír azonosítá­si lehetőségeivel (vízjelek) és a vízjelkutatás tör­téneti hasznával. „A restaurálás során szétbontott könyvek, kéziratok papírosának vizsgálata rendszerint kiegészül a papírkészítés technikai- és vízjeladatainak felvételével, melyre gyakran csak ekkor van lehetőség. Az így szaporodó, a megye volt papírosmalmaiból származó vízjelanyag késztetett először arra, hogy tervszerűbb kutatásba kezdjek" - vallott kutatása­inak kezdetéről.2 Rá jellemző (már-már túlzott) szerénységgel sem ekkor, sem később nem tartot­ta magát történésznek. így lett a saját szóhasznála­tával „nem hivatásos kézműves-ipartörténeti kutató"3, majd emellett az 1980-as évek végétől amatőr családtörténeti kutató, aki saját családja ágas-bo- gas történetét a néprajzos munkamódszerével és alaposságával dolgozta fel (pl. az egykori, mára lebontott lakóházról rekonstrukciós rajzot, rész­letes leírást készített).4 Arra is volt gondja, hogy a városi tisztséget betöltő családtagokról készült 19. századi festmények, fotók az érintettek bele­egyezésével a helyi (makói) múzeumba kerülje­nek, és közkinccsé váljanak. Jelen kötetben olvasható esettanulmányai két csoportba sorolhatók. Az egyik csoportba azok tartoznak, amelyek restaurátori munkájához kö­tődnek, a másikba pedig azok, amelyek tudatos kutatóprogramja termékei. Tanulmányok szület­tek a múzeumban általa restaurált könyvekről (ősnyomtatványról, Bibliáról, szótárról), „szent- kép"-kőnyomatokról vagy más tárgyakról (pl. Madonna-szobrokról). Saját kutatási terve hosszú távra szólt, s meg is valósította. A Veszprém megyei könyvköté­szet-kutatás terén a politikai-gazdasági rendszer- váltásig elért eredményeket a Magyar Könyv­szemlében 1992-ben megjelent tanulmányában összegezte, egyúttal ki is jelölte a további kutatás fő irányait. A könyvkötők archontológiájának ismeretében feltérképezte a Veszprém megyé­ben dolgozó 18-19. századi ajkai, pápai, veszp­rémi könyvkötőket, díszítőművészetüket. Emel­lett időben is kiterjesztette a kutatást: számba vette a megye reneszánsz könyvkultúrájának emlékeit, és a 20. századra is kitekintett, ami­kor pl. feltárta Mayer Adolf (1848-1918) pápai könyvkötő műhelyének és a pápai Kis Tivadar- féle könyvkötészetnek és könyvkereskedésnek a történetét. 14

Next

/
Thumbnails
Contents