Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
Könyvkötők és könyvkötéstörténet - Pápa technikai adataikat, díszítményeik kontakt ceruzalevonatait. (I. tábla: 3., 4., 6., 7., 9., 10., 14., 20. görgető-, illetve egyesbélyegző lenyomatai.) A Szent Ferenc-rend pápai rendházából származó, tulajdonosi bejegyzésekkel és a rendi könyvtár jelzeteivel igazolt három jelentősebb könyvkötés a tárgyalt kötéscsoportban a következő: egy címlapjavesztett mártirológia és egy 16. századi frankfurti Biblia a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban, valamint egy kéziratos an- tifónás könyv az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában.8 Ide kapcsolható továbbá a ferencesek sümegi rendházának 1764-ban kezdett jegyzőkönyve, melyet a Veszprém Megyei Levéltár őriz.9 Úgyszintén az ugodi plébánia egyik misekönyve.10 A pálosokat Pápán felváltó Szent Benedek-rendiek pannonhalmi Főapátsági Nagykönyvtárában két további idesorolható kötés: egy 1725-ben Antwerpenben nyomtatott halotti miséé11 és egy nürnbergi prédikációs gyűjteményé.12 Az említett kötéstáblákon ugyanazon csoportba tartozó díszítőszerszám-lenyomatok szerepelnek; lényegében azonos ízlésű, tradicionális, ún. levéltári kötésekre jellemző kompozíciókban. Görgetőkkel készült párhuzamos keretezősávok belső középmezőt fognak körül, amelynek sarka, illetve középpontja egyesbélyegzőkkel vagy klisékkel van díszítve. A bordák közötti gerincmezők többnyire díszítetlenek, csak léniapárokkal tagoltak. A könyvtest metszése sötétkék vagy vörös, az oromszegő rendszerint nyers, színezetlen és kék vagy zöld szál váltogatásával, dupla lenszállal varrt. Az előzékek díszítetlenek, fehérek. Többségük a korabeli pápai és a léka-hámori papirosmalom készítményei; mindkét 18. századi malom az Esterházyaké. Hogy legnagyobb valószínűséggel győri könyvkötődtől származnak ezek a könyvkötések, ahhoz pl. annak az 1717-ben Velencében kiadott műnek a kötése ad alapot, amely nyomtatása után már három évvel, 1720-ban tett bejegyzés szerint a győri jezsuita kollégium könyvtárába lett besorolva. A táblán a középdísz a korabeli kötéseken gyakran alkalmazott I.H.S. rövidítés az Arma Christi három szögével és a kereszttel. Az előzékpapír Lékán készült. Legszorosabb analógiája a kötéscsoportban a frankfurti Bibliáé.13 Pápai gyűjteményekben megfigyelhető egy másik jelentős kötéscsoport, amely szintén Győrhöz kötődik (II. tábla). Legfontosabb, összekötő láncszemként szereplő darabja győri céhdokumentum. Nyilvánvaló, hogy Győrben, ahol korábbtól fogva is folyamatosan működtek könyvkötőmesterek, a helybeli céhek nem vitték volna el más városba a kötnivaló jegyzőkönyveiket, rendszabásaikat. A győri német asztaloscéh 1775- ben megkezdett beírókönyvéről van szó.14 A hozzá köthető pápai példányok részletezés nélkül: a nagyvázsonyi molnárcéh rendszabása 1716-ból;15 a Református Kollégium ún. törvénykönyve (1720) a DREK Kézirattárában;16 egy 1776-os kiadású velencei misekönyv a pápai Szent István vértanú plébánián17 és a pápai Ferenc-rendi Konvent 1722-ben megkezdett keresztelési anyakönyve a Veszprém Megyei Levéltárban.18 E két kötéscsoportot további (győri) kiegészítő kutatás után szándékozom részletesebben ismertetni, a díszítőszerszám-készletek rekonstrukciójával együtt. A 18. század közepétől kezdve folyamatosan vannak adatok több könyvkötő pápai letelepedéséről, itteni működéséről. Az eddig megismert legelső név: Anton Kopperger. Az uradalmi és egyházi intézmények, a céhek és városi iratképző helyek, az iskolai könyvtárak stb. megbízásai jelentették munkájuk nagyobb részét. Jövedelmüket - olykor kétlakiként - gazdálkodással egészítették ki. Általános volt, hogy bizományosként könyvkereskedéssel, vásározással is foglalkoztak. Elsősorban kalendáriumokat énekes- és imakönyveket, ábécéskönyveket, ponyvára való aprónyomtatványokat árultak. Készítettek különféle díszdobozokat, tokokat stb., de kapható volt bolt-műhelyükben és sátruknál vallásos és világi nyomtatott kép, metszet is. A 18. század derekától a múlt század közepéig jóformán töretlen a mennyiségi fejlődés a hivatali-közigazgatási adminisztrációban, az iskolai és más könyvtárak gyarapodásában - általában az írásbeliség és könyvkiadás terén. Ez egyúttal a könyvkötészet felvirágzását, a mesterek számának emelkedését is magával hozta. A tömegesebb, félig már gépesített előállítású kiadói, olcsóbb vászon- és papírkötések, az egész kötéstáblát egy lépésben gépi, klisés módon díszítő új technológia elterjedése azonban megtörte ezt a folyamatot. A céhek felbomlása, az új iparstruktúrában a tőkés kereskedői, kiadói és nyomdatulajdonosi részterületek összefonódása mind több kézműves kisiparost kényszerített térdre. Néhány könyvkötő kereskedőként, vagy nyomdaikiadói vállalkozóként mentette meg egzisztenciáját, lehetőségeitől és tehetségétől függően. Mindkét korszakból egy-egy pápai mestert ragadok ki. 138
