Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
KÖNYVKÖTÉSEK PÁPÁRÓL A 18-19. SZÁZADBÓL A református kisnemes (idősebb) Zsoldos Györgyről 1773-tól kezdve vannak adatok. Ekkor készült „Az Pápai Árva Sz[ent] Aeklesia Abs[o- lutionárius] könyve",19 melynek táblacímkéjén alul a mester monogramja és egyik gyakran alkalmazott egyesbélyegző lenyomata szerepel (III. tábla: 20. bélyegző). 1807-ben munkáinak honoráriumát már özvegyének utalták ki,20 akit egyébként a későbbiekben egyszerűen Zsoldos Juliként említenek az iratok. Fiukat, ifjabb Zsoldos Györgyöt is megtaláljuk később a jegyzőkönyvekben.21 Valószínűnek tartom, hogy az idősebb Zsoldos mester készítette el az adászteveli száműzetésből visszatérő pápai református gyülekezet akkori jegyzőkönyvének borítóját.22 Neki tulajdonítom azt a mályvaszín Missale-kötést (1795) is, melynek arctábláján egy rövidítés betűsor ferences megbízóra utal.23 Ugyanezen mester készíthette a pápai német vargák rendszabásainak datálatlan kötését.24 Ennek közvetlen analógiája egy 1806-ban, Zsoldos életének utolsó esztendejében a Református Kollégiumnak ajándékozott velencei misekönyv kötéstáblája.25 Becses dokumentum az a bizonyságlevél, melyet id. Zsoldos György egy nála két esztendeig dolgozó győri zsidó könyvkötőlegény számára állított ki 1789-ben, megörökítve rajta saját kezű aláírását és nemesi címeres pecsétgyűrűjének lenyomatát.26 (2. kép) „Compactor Zsoldos György Urat" 1785. március 9-én beválasztották nemes Szép Miklós könyvkötőmesterrel együtt a megújított presbitériumba.27 Számvevői tisztséget kapott 1787 körül,28 melyet 1790-ben letéve Szép Miklósra ruházták át,29 de Zsoldos mestert a presbitérium tagjaként említik még 1797-ben is.30 Másik bemutatásra kiragadott mesterünk a kézműves hagyományokat egyre inkább háttérbe szorító nyomdai könyvkötőipar kibontakozásának idejéből, a 19. század második feléből való. Az egyedi kötésekkel minőségi versenyre, a tevékenységi kör szélesítésére egyre inkább rákényszerülő kisiparos olykor lehetséges boldogulását példázza Kis Tivadar. Pápán előbb könyvkötő műhelye volt, majd könyv-, papír- és írószerkereskedést nyitott. Üzlete a főutcán volt, a mai papírbolt helyén.31 A református egyházkerületi gyűlés 1892-ben kinevezte az Egyházmegyei Nyomda élére mint ügyvezető nyomdakezelőt. E tisztségében 1924-ig működött.32 Saját monogramos vízjelű papíron levelező, magas önbecsülésű polgár volt. A század- fordulón a kékfestőüzem tulajdonosával, Kluge Károllyal együtt az ipartestület számvevője volt.33 A kor kézműves könyvkötészetének technikai és ízlésbeli hanyatlását, illetve a kisüzemi tömeges klisés tábladíszítés modern megoldásait példázó készítményei maradtak fenn pl. a pápai és vanyolai evangélikus parókiákon, a pápai múzeumban és a református könyvtárban.34 Többnyire egészvászon borítású kötésein vaknyomású és aranyozott klisélenyomatokat, ritkábban egyesbélyegzőket, valamint öntőformában sokszorosított műkaucsuk és lakköntvény táblalemezeket egyaránt alkalmazott. Egy munkája, melyet a pápai evangélikus parókián őriznek35 (1. kép) jól példázza a fentieken túl azt a kétkezi munkával bizonyítandó tradicionális szaktudást is, melyet ekkor még minden könyvkötőmestertől magától értetődőként várhatott el a szakma és a megrendelő közönség. 1. Kis Tivadar pápai könyvkötőmester klisés Bastarde juh egészbőr kötése 1904-ből 139
