Koncz Pál: Papírmívesség és könyvművészet Veszprém megyében a 18-20. században (Veszprém, 2017)
Tanulmányok - Könyvkötők és könyvkötéstörténet
KÖNYV KÖTÖK ÉS KÖN YV KÖT ÉS TÖRT ÉNÉT Nagyobb motívumkészleten belül nagyobb számú díszítőszerszám-egyezésre van esély. Döntő a finom részletekig, olykor a szerszámkopásból, -sérülésből eredő apró hibák meglétéig terjedő azonosság. Az egyházak, iskolák, céhek, hegyközségek és nyomdák stb. jegyzőkönyvei számos közvetett és közvetlen adatot őriznek könyvkötőkről. Gyakran név szerint megnevezik a mestert, a megbízás tárgyát, a munka árát. A Dunántúli Református Egyházkerület Könyvtárának Kézirattárában őriznek egy kötegnyi könyvkötői számlát,5 melyeket a helybeli mesterek a kollégiumi könyvtár számára készített egyes munkáikról adtak; legtöbbjük saját kezű írással, ami külön becses. Az itt tételesen felsorolt címek mellett megemlítik az alkalmazott kötéstípust is. Ezek alapján számos köttetés esetében lehetséges volt a könyvtár állományában visszakeresni, azonosítani a kérdéses könyvet. Erre azokban az esetekben volt lehetőség, ha egyetlen példány volt; ha a kiadás adatai szerint volt egyetlen; illetve ha azt a duplumoknak a kontón megnevezett kötéstechnikával való egyeztetése igazolta. így egy törzsanyag állt össze ismert nevű könyvkötőhöz kapcsolható munkákból, melyek biztos alapot jelentenek az egyezést mutató további kötésemlékek azonosításához. A possessor-bejegyzések olykor megnevezik a könyvkötő személyét, a köttetés árát — azonban ez igen ritka. A tulajdonosi bejegyzésekre akkor is figyelmet kell fordítanunk, ha ezek a néven és a megszerzés helyén, időpontján kívül mást nem tartalmaznak. Ugyanis ha a possessort helyi egyházi személyként, világi tisztviselőként, olvasottabb kisnemesként stb. azonosítjuk, akkor tapasztalat szerint e magánkönyvek között is túlnyomórészt helyi kötésekre számíthatunk. Az igazolást itt is a már azonosított példányokkal való összevetés dönti el. Korabeli ismert gyakorlat szerint könyvet a céhszabályzat értelmében könyvárusítói, olykor antikváriusi joggal is rendelkező, gyakran nyomdai könyvbizományos könyvkötőktől lehetett helyben beszerezni. A jelentősebb könyvtárak (főúriak, főpapiak, rendiek stb.) a nem helyi, illetve külföldi nyomdáktól, kiadóktól történő beszerzéseiket elsősorban kiadói papírborítású fűzött formában - krúdában - bonyolították, majd helybeli mesterekkel köttették be ezeket. E mesterek a nyomdáktól krúdában vásárolt készletüket saját kötésükkel ellátva értékesítették. Számos áradat alapján tapasztalható, hogy e korban a kurrens negyedrét könyvek átlag ára és egy átlagos könyvtári kötés ára közel azonos; a kötött könyv összértéke megduplázódik. Természetesen a helyi köttetés alól bőven akad kivétel, hiszen pl. a pályájuk során újabb és újabb állomáshelyre kerülő rendtagok, papok, tisztviselők a korábbi helyen szerzett jó tapasztalatok alapján gyakran fenntartották továbbra is a munkakapcsolatot az addig jól „bevált" könyvkötővel. Egyes művek távoli városokban megjelent példányait gyakran már csak kötve, ottani könyvkötőktől szerezhették be. A 18. században a tihanyi Szent Benedek-rend apátjai egyformán dolgoztattak pápai és veszprémi mesterekkel; adatok igazolják továbbá nagybani köttetéseiket győri és székesfehérvári mestereknél is.6 A hangsúly mégis a jelentős mennyiségű megyei produktum meglétére tehető, amit a tihanyi apátsági Szent Anyos-templom máig helyben őrzött szerkönyveinek vizsgálata is megmutatott.7 Az ismertetett módon helyiként igazolt, kiemelkedő színvonalú kötéscsoport a 18. századi rekatolizáció plébánia-újjászervezéseivel, illetve alapításaival összefüggő templomfelszerelési hullámban megszerzett velencei misekönyvekből áll elsősorban. Többségük a Belloniana és Pezzana nyomdákból származik. Az említett tihanyi példányokon kívül a felsőörsi Mária Magdolna préposti templom szerkönyvei, a Pápa belvárosi Szent István vértanú plébániatemplom és a Veszprémi Érseki Könyvtár különféle megyei provenienciájú misekönyvei vonhatók be a kötéscsoportba. Számos elsődleges forrásadattal igazolt más helyi könyvkötés díszítésének mintakincsegyezése bizonyítja idetartozásukat. Munkám során gyakran döntő szerep jutott a korábbi években általam már feldolgozott Veszprém megyei, 18-19. századi papírmalmok készítményei ismeretének.8 Ugyanis a könyvkötések előzékpapírjaként - érthetően - főleg e helyi papírmalmok produktumait használták a megyei könyvkötők. Mivel az előzék a könyvtesttel és a kötéstáblával összekötő elemként szoros funkcionális egységben van, csakis azonos korú, elsődleges lehet. Kicserélése észrevehető lenne, de indokolatlan; javításra szorulván az új kötés minden eleme új lesz. A papírok vízjeleinek és más technikai adatainak ismeretében lehetséges azonosítani, de legalábbis jól megközelíteni a kötés készítésének időpontját. A 18. század folyamán számos német ajkú mester telepedett le Magyarországon. Ismert, 126
