Rainer Pál: 31-es morzsák. Dokumentumok, adalékok, apróságok a m. kir. 31. veszprémi honvéd és népfölkelő gyalogezredek történetéhez és utóéletéhez 1914-1941 (Veszprém, 2017)
„Ma még piros élet, holnap fehér álom…” (Bevezető)
64. Levél Kedves Házfőnök Úr! írtam a múltkor egy lapot, amelyben jeleztem, hogy nemsokára levél érkezik. A levél megírására régen készülök már, hiszen ezredünket közelről érintő dolgokat akarok leírni és ezzel a forgalomba került hamis híreket némileg tisztázni. Ezt a levelet most, az események nyugodtabb szemlélése után biztosabban meg lehet írni, hiszen hovatovább tisztán látja mindenki, hogy más sors alig is várhatott az ezredre, mint ami érte t.i. az elfogatás. Az állást VII. 8.-a óta tartották a Stochod hajlásba, ahova azért kellett visszavonulni, mert tőlünk északra, a szomszéd hadtestnél, a túlnyomó többségben lévő ellenség áttört. Július 8.-tól 29.-ig tartották az állásokat, érthetően nagyon nehéz, úgyszólván a legnehezebb viszonyok között és súlyos áldozatok árán. A híres Stochod hajlást tartani kellett, míg az állásokat hátul tarthatóan megkészítik, mert Kowel-ről van szó. Ez pedig nekünk nagyon drága. A térkép világosan beszél, de mégjobban mi tudjuk, hogy mit jelent egy vasúti gócpont. Szóval meg kellett hozni minden, akármilyen súlyos áldozatot is. Az állás, amelyet a 31. ezred tartott (azonkívül a 20. 12 és 32. ezred106 egyes részei, valamint a 107. német ho. részei) erősen behajló szögben volt és úgy hosszában, mint elölről és hátúiról is, lőtték az állást. Az ezred VII. 8.-a óta szüntelen harcban és mozgásban volt. Gyönyörű támadásokat csinált. Nagy túlerőt vert vissza. 6-8 órás legerősebb tüzérségi tüzet állott ki és nem puhult meg, ezt az állást és a VII. 10. 11.-i legkeményebb támadásokat is kivédte. Még VII. 28.-án is roppant kemény és óriási tüzérségi tűzzel bevezetett támadásokat vert vissza, mert a Stochod szögletének sarkába nagy orosz erők fészkelték be magukat. A nehéz és kellemetlen nap VII. 29.-én virradt reánk. Előző napon a 20. ezredet egyes pontjain áttörték, miután a védősereg legnagyobb része ott lelte halálát. Ekként az állást a 20. ezred elfoglalta, de felsőbb parancsra csak a 2. védelmi vonalat, amely rövid távolságra volt az I. vonaltól. Kora reggeltől fogva lassú, de nagy kaliberű lövegekkel és biztos célzással lőtték vonalainkat. A 20. ezred rettenetes veszteségeket szenvedett, de kitartott. A 31. ezred II. zlja csatlakozott a 20. ezredhez, balról az I. zlj, attól balra az igen kiváló 49. közösök107 következtek. A III. zlj tartalékban volt. Tüzérségünk igen közel a vonalhoz erősen dolgozott. A prsg maga is igen közel volt a vonalhoz. Elég veszélyes helyen. Az ellenség a 20. ezred állásait szétlőtte, egyes szdok túlnagy részben odavesztek. Déli órákban volt, én temetni voltam az ezrednél, amelynek ezidőszerint lelkésze108 szabadságon van, tehát én helyettesítettem. A forró júliusi napnál csak a helyzet volt forróbb. Az ellenség támadásra indult. Tüzérségünk remekül tartotta vissza, de erősebb osztagok a 20-asok hulláin áttörték magukat, beözönlöttek és a 31. ezred háta mögé kerültek. Ez még nem lett volna baj, mert ezt még ki lehetett volna igazítani. A baj az volt, hogy ekkor a telefon is fölmondta a szolgálatot, szétlőtték, magyar ajkú telefonistáink legnagyobb része áldozatul esett. Kért az ezred telefonistákat, azok útban is voltak, de már 11 órakor a 6. és 9. századról csak a 7. szd közvetítésével lehetett értesítést szerezni. Ott voltam a telefon közelében, amikor a sgt. és az ezredprnk109 minduntalan és fokozódó nyugtalansággal várták a híreket a két szdról, hogy idejében megtehessék az elleninzézkedéseket. Jelentés jött, hogy az oroszok a drótakadályok előtt vannak. De ettől sem ijedt meg senkisem. Az ezredprsnál voltam és még elég jó kedvvel beszélgettünk. Az ezredprnk szokása szerint csipkedett és valamennyien nevettünk neki, de félfül, majd az egész figyelem a vonal és a telefon felé irányult. Az ebédre való meghívást azzal az Ígérettel nem fogadtam el, hogy másnap huzamosabb időre kimegyek és a vonalat végigjárjuk. Elmentem a segélyhelyre a sebesültekhez. Eltemettem az újabban érkezett halottakat és azzal váltam el, hogy talán még aznap újra kimegyek. Figyelmeztettek, hogy az erős tüzérségi tűzben ne menjek vissza. De mennem kellett. Nem haladtam messzire, mikor elemi erővel tört ki a tüzérségi tűz. A mieink zárótüzet adtak. Az oroszok betörtek és már harcban állottak a mieinkkel, akik nem is sejtették mi van. A segélyhely felől kerültek az ezred hátába. Nehéz volt a helyzet. Egy elszabadult zls futva rohant az ezredprsghoz, jelentette a helyzetet, de akkor már az oroszok alig 120-150 x-re110 ott voltak. Ami most következett, mindenkor szép lapja marad az ezred történetének, - a szomorú vég ellenére is. Az 106 A m. kir. 41. honvéd gyaloghadosztály ezredei: 12. (szatmárnémeti), 20. (nagykanizsai) és 32. (dési) honvéd gyalogezredek. 107 A cs. és kir. 49. (St. Pölten-i) br. Hess gyalogezred. 108 Veres Mihály, vitéz (Kiskundorozsma, Csongrád vm., 1882 - ?) tábori alesperes. 1916 máj.-tól a 31. honvéd gyalogezred tábori lelkésze. 1916. júl. 24-től éppen szabadságon volt. 1939 táján plébános Csengődön (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.), pápai kamarás. Kitüntetései: Ferenc József Rend lovagkeresztje kardokkal, 2. oszt. Lelkészi Érdemkereszt kardokkal, Bronz Katonai Érdemérem kardokkal, Károly Csapatkereszt. (HERCZEGH 1936, 206., 222.; Vitézek albuma 1939,392.) 109 Schramek Ferenc alezredes 1915. okt. 21. - 1916. febr. 26. és 1916. márc. 31. - 1916. júl. 29. között volt am. kir. 31. (veszprémi) honvéd gyalogezred parancsnoka. (HERCZEGH 1936,194. arcképpel, 206., 344.) 110 x = lépés 53
