Rainer Pál: 31-es morzsák. Dokumentumok, adalékok, apróságok a m. kir. 31. veszprémi honvéd és népfölkelő gyalogezredek történetéhez és utóéletéhez 1914-1941 (Veszprém, 2017)
„Ma még piros élet, holnap fehér álom…” (Bevezető)
4.; Katonai kitüntetések. VH, 23. évf. 1915. 39. sz. (szept. 26.) 4.; Kitüntetések. VH, 24. évf. 1916. 7. sz. (febr. 13.) 3.; HERCZEGH 1936, 130., 151. csoportképen, 152., 160., 179., 183., 189-190., 192., 202., 204., 206., 222., 224- 225., 249.; LÉH-KOLTAI 1998,285.; Pallmann Péter aposztáziájával kapcsolatos levelei, 1917 [sajátja és másoké is]: PRMTKL Y 349/16., Kolozsvári Kalazantinum levéltára, Rendkormányzati kötetek, 3. kötet: A kolozsvári Kalazantinum története [história domus] III: 1906-1916. p. 172.; dédunokája, Bánáthy Csaba közlése, Maroslele) 62. Fénykép Papír, barnás árnyalatú, kb. levelezőlap nagyságú. Pallmann Péter (balról a 3.) és öt tiszttársa. Pallmann Péter öltözete: tábori sapka, prémgalléros, prémbéléses, kétsor gombos lovassági tiszti bekecs. Magyarázata fekete tussal: A veszprémi honvédezred tisztjei a Dunajecznél Galicziában. Hátoldalán: Emlékül a táborból. Március 21-én készült /1915 - R. P./ a gyengélkedő tisztek között vagyok. PRMTKL: A Kolozsvári Kalazantinum levéltára, Rendkormányzati kötetek, 3. kötet: A kolozsvári Kalazantinum története [história domus], III: 1906-1916. p. 172.102 63. Levél Győrötskei Győrötskey Ferenc103 m. kir. 31. (veszprémi) honvéd gyalogezredbeli hadapród őrmester (1894 - hősi halált halt: Maniów környéke, Galícia, 1915. márc. 8.) nővéréhez, dr. Havassy Bélánéhoz, Szombathelyre. Nagyságos Asszonyom, most jutok ahhoz, hogy b. levelére kimerítően válaszolhatok. Gyuri104 úgy kérte a beosztását szegény Ferinek, hogy egy zászlóaljba legyenek. Erre a zászlóaljra fontos és nehéz feladat hárult. De nem egy helyen voltak, hanem Gyuri a századával ki volt „különítve”. Feri elég jó helyen volt, a veszély inkább Gyurit fenyegette, úgy hogy több napon át meg sem tudtam látogatni a rajvonalban. Egy reggeli támadás volt Feriéknél. A támadás oly gyönyörűen haladt előre. Feri fekvő helyzetében lövést kapott. A közelében lévő társa vette ezt észre és gondoskodott bekötéséről. Feri ekkor fájdalmat nem érzett és fekve maradt a havon, hiszen óriási hó borított akkor mindent. Az előnyomulás egyik oldalon megakadt, úgy hogy vissza kellett csapatainknak foglalni előbbi állásaikat - de akkorra már szegény Feri nem élt. - A helyzet, a terepviszonyok olyanok voltak hogy Feri holttestét behozni nem lehetett, egy ideig ott maradt a havon és egészen megkeményedett. Gyuri csak másnap értesült róla, mert akkor érintkezni nem lehetett. Ő már külömben hetek óta kimerült volt, de bátran, hősiesen kitartott. Feri halálhíre, súlyosan hatott rá. Mikor utoljára együtt voltak, megcsókolták egymást és a Gyuri lelkére kötötte Ferinek, hogy vigyázzon magára. A szomorú hírre Gyuri azonnal lejött a hegyről a völgybe hozzám és másnap korán reggel behozatták Ferit. Szegény, fehér, sápadt volt, de arca semmi szenvedést nem árult el... Azután megástuk a sírt, deszkakoporsót csináltunk, és délelőtt tiszttársainak jelenlétében elbúcsúztattam és keresztény módon eltemettem. Mindnyájan nehéz perceket éltünk át... De él lelkűnkben a vigasz, hogy az igazságos Isten megjutalmazza és bőven kárpótolja azt, amit Feri itt a földön elvesztett. - Ott pihen most a templom mögötti temetőben, sok névtelen hős között a nagykereszt tövében.105 Utolsó búcsúszavunkban azt ígértük neki, hogy az édes magyar hazába hozzuk... Sok hős társunkat elsirattuk már azóta, sok vértanúja lett már igaz ügyünknek, de mi nem akarunk és nem fogunk csüggedni! 1915. IV. 22. Pallmann Péter dr. a 31. honvéd gy. e. tábori lelkésze (Megjelent: Gyük R: Hős, akit a bátyja temetett el. Veszprémi Hírlap XXIII. évf. 19. szám 1915. máj. 9., eredetijének hollétéről nincs tudomásunk, szövegét innét vettük át.) 102 A fényképet dr. Koltai András levéltáros kolléga (PRTMKL) szívességéből közöljük. 103 Halálozás. VH, 24. évf. 1916.1. sz. (jan. 1.) 7.; Veszprémi Piarista Diákszövetség 1929,36.; HERCZEGH 1936,143. 104 Győrötskey György, győrötskei (Veszprém, 1888. márc. 4. - Budapest, 1915. máj. 16.) egykori veszprémi piarista diák, hivatásos katonatiszt, főhadnagy a m. kir. 31. (veszprémi) honvéd gyalogezredben. 1913-ban hadnagy. 1914. aug. 14-én a 14. menetezred (20., 31., 46. menet zlj.) utásztisztjeként indult a harctérre. 1914. dec.-ben megbetegedett. 1915. febr.-ban a 4. század parancsnoka. 1915. márc. 11-én súlyos betegen, tífusz fertőzéssel hagyta el a harcteret. Itthon halt meg. Veszprémben temették el. Sírja ma is megtalálható az Alsóvárosi temetőben. Két fényképe (ltsz. 95.10.6-7.) és gyászjelentése (ltsz. 82.66.1.) - V. dr. Fodor Zsuzsa történész, későbbi múzeumigazgató gyűjtéseként - a LDM legújabbkori gyűjteményében található. (Veszprémi Piarista Diákszövetség 1929. 36.; HERCZEGH 1936,12., 21., 125., 131., 143.) 105 2006 és 2008 nyarán jártam ezen a környéken. Maniówa községnek, templomával és temetőjével együtt ma már semmi nyoma, feltehetőleg a II. világháborúban pusztulhatott el. A Lupków-Cisna országút D-i oldalán, az egykori Maniówától K-DK-re található Szcerbanówka-i kis kápolna mellett, egy fán helyeztünk el apró fa táblácskát és nemzetiszín szalagot Győrötskey Ferenc hdp. emlékére 2006-ban. 2008-ban, sérülten, még megvolt. - Szerző. 52
