Szántó Attila János (szerk.): Élet a mínusz harmadikon… Kiállításvezető, (Veszprém, 2017)

Veszprém megyéhez kapcsolódik még egy eset, amelyikben az államvédelmi szervek fegyveresen elkövetett összeesküvés miatt nyomoztak (mindattól függetlenül, hogy ebben az esetben fegyveresen elkövetett összeesküvésről nem beszélhetünk).

A VACZKÓ-ÜGY

Vaczkó László (1933) középiskolai tanulmányait Budapesten fejezte be, és közgazdasági technikumi érettségit szerzett. Repülőtiszti iskolára jelentkezett, de „kulák származása miatt" (édesapjának egy kis malma volt) elutasították. Különböző munkahelyeken fizikai munkás volt, és letöltötte sorkatonai szolgálatát. A forradalom alatt Somlóvásárhely községben az Ifjúsági Forradalmi Tanács elnökének választották. A forradalom leverése után rövid időre külföldre távozott, de tíz nap után hazatért. Vaczkó Lászlóra a forradalom eseményei egy életre szóló elkötelezettséget jelentettek, amelyért tenni akart a nehéz években is. A vádirat szerint - amely tartalmazza a hét, vád alá helyezett személy rövid életútját - a forradalom (a vádiratban természetesen az „ellenforradalom" megjelölés szerepel) után 1957 márciusától 1959 szeptemberéig az ajkai timföldgyárban villanyhegesztőként dolgozott, majd a devecseri általános iskolában orosz nyelv szakos tanárként tanított. 1960-tól a Pécsi Tanárképző Főiskolán tanult, magyar-történelem szakos diplomát szerzett 1964-ben. „Iskolai munkáját megfelelően látta el", állapította meg a főügyészség. Megtudhatjuk, hogy a pedagógus-szakszervezet helyi titkára s az MSZMP tagjelöltje volt. 1966. március 14-én tartóztatták le.

A VACZKÓ-ÜGY TOVÁBBI HAT VÁDLOTTJA*.

Fazekas János (1926) II. r. vádlott Burucs Dezső (1930) III. r. vádlott Vesztróczy Antal (1930) IV. r. vádlott Major István (1930) V. r. vádlott Gubics Dezső (1933) VI. r. vádlott Kocsy József (1925) VII. r. vádlott