Szántó Attila János (szerk.): Élet a mínusz harmadikon… Kiállításvezető, (Veszprém, 2017)

A VÁDIRAT

A vádirat zilált szerkezetéből elősejlik, miként épült fel az „összeesküvés", mi motiválta a résztvevőket, s megtudunk mindent a röpcédulákról és a fegyverekről is. Mindez az eljárásjog szerint a vád tárgyát képezte, amiről a bíróságnak ítéletében dönteni kellett. A kiindulópont Vaczkó László, az ügy főszereplője, akiből egy akkor divatos fogalmat, „a tudatos ellenforradalmárt" alkotta meg a vádhatóság. E koncepció jegyében megtudjuk, hogy az „I. r. Vaczkó László az 1956. októberi ellenforradalmi események tevékeny résztvevője volt. Lakóhelyén, Somlóvásárhely községben beválasztották az ún. -Ifjúsági Forradalmi Tanácsba-, amelynek elnöke lett. Az ellenforradalom leverése után (...) barátja rábeszélésére 1956. decemberében menyasszonyával Ausztriába szökött. 10 napos kintartózkodás (sic!) után azonban menyasszonya ráhatására visszajöttek Magyarországra. Vaczkó Lászlóban az ellenforradalom eszméi mély benyomást tettek (sic!). Maga előtt ideának tekintette (sic!) az ellenforradalom azon célkitűzéseit, amelyek akkor a Magyar Népköztársaság törvényes államhatalmának megdöntésére irányultak. így különösen rokonszenvezett a