Szántó Attila János (szerk.): Élet a mínusz harmadikon… Kiállításvezető, (Veszprém, 2017)
tak, hogy a család megélhetése biztosított legyen. A családi házat 1950-ben veszítették el, amikor a már egyedül élő édesapa teljes eltartásért cserébe befogadott egy vasutas családot. Lakói az egész házat meg akarták szerezni, ezért elbújtattak a szobájukban egy ÁVH-st, és provokálták az édesapát. Brusznyai József a földosztásról azt mondta, hogy „ne nagyon örüljenek ennek a földosztásnak, mert amit most adnak, azt úgyis el fogják venni tőlük. Mindszenty bíboros pedig helyesen jár el, amikor védelmezi az egyháznak a szabadságát." Ezen szavai miatt, izgatás címén, 5 évet raboskodott a szegedi Csillag börtönben. A házat elvesztette ugyan, de a humorát nem. Unokájának, Margitnak többször mondta: „Kisfiam, árvaszéki ülnök voltam, ültem egy üres szobában egy árva széken." A börtönben töltött időről ennél többet nem mesélt. Bátyja, József élete is ez évben tört derékba. A fiatal pap, aki Bécsben doktorált egyházjogból, a váci püspök titkára volt, ígéretes pályafutás előtt állt. Egy alkalommal Pétery József püspök raportra hívta magához kerülete békepapjait (akiket a kommunista rendszer épített be az egyház keretei közé), hogy egy kicsit megfékezze őket. Ezen a tárgyaláson jegyző volt Brusznyai József. A részt vevő papokat - a békepapok kivételével - „népellenes cselekedeteikért", ítélet nélkül az Andrássy út 60.-ból a kistarcsai internálótáborba vitték. Brusznyai József 5 év és 2 hónap raboskodás után szabadult. Tehetsége és tudása ellenére egész életében falusi plébános maradt. AZ IFJÚ BRUSZNYAI ÁRPÁD Legjobb barátja, Vekerdi József szerint Brusznyai Árpád „nagydarab volt, gúnyos volt, vezető szerepű volt, lehengerlő volt, a társaság közepe volt, de ez jó volt". Felesége így mesélt róla a lányának: „Borzasztó jó társalgó volt, tele volt szeretettel. Mint egy hullám, úgy vitt magával, és ez jó volt." Az ifjú Brusznyai Árpád az elemi iskolát Kiskunhalason, a gimnáziumot a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban végezte. Brusznyai József mindig büszkén mesélte unokájának:
