Szántó Attila János (szerk.): Élet a mínusz harmadikon… Kiállításvezető, (Veszprém, 2017)
„A Brusznyai fiák voltak a szentesi gimnázium krémjei, édes kis unokám!" Tehetsége a zenében és a sportban is megmutatkozott. Nyolcadikos gimnazistaként már nagybőgó'zött, karmesterkedett, zenekarával a diákbálokon lépett fel. Katolikus énekkarban énekelt és orgonáit. A gimnázium focicsapatában futballozott, a Szentesi Úszó Sportegyesliletben vízipólózott. Aktív sportéletének betegsége vetett véget, csonttuberkulózisa miatt 18 éves korában kis híján teljesen lebénult. Gyógyulása két évig tartott, emiatt egyetemi tanulmányait is el kellett halasztania. Vezető egyéniségét a cserkészmozgalomban is megmutatta, a 314. Pusztaszeri Cserkészcsapat ó'rsvezetó'jeként. Az első őrsi gyűlést Sík Sándor szavaival kezdte: a cserkészet célja, hogy „emberebb embert és magyarabb magyart" neveljen a hazának. Szavai tettekben mutatkoztak meg életében és halálában egyaránt. 1942-ben kitűnő eredménnyel érettségizett, görög kiegészítő vizsgát tett jeles eredménnyel. 1944-ben költözött Budapestre, ahol a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (későbbi ELTE) bölcsészkarán tanult klasszika-filológia, latin-görög, majd történelem szakon. A nagyhírű Báró Eötvös József Collegium tagja lett. Tagságáról