Rainer Pál: „A szolgálat nehéz, az idő legtöbbnyire rossz”. „Barakkunk piszkos, sötét és nagyon sok benne a poloska”. Egy cs. és kir. 52. gyalogezredbeli ismeretlen tartalékos tiszt I. világháborús és hadifogoly naplója, 1916-1920 (Veszprém, 2016)

A Napló

Itt csak nehány napig maradtunk, aTurina százada váltott fel. Mi az ezred bal szárnyára mentünk. Az árok itt már mélyebb, a tüzérség azonban ide még többet lő, mint előbbi állásunkra. Az idő még mindig rossz, fedezékem nincs.

Donner 12.-én hazament, Kostyál is feljött, de 1 Yz nap múlva követte Dornert.

Huszonnegyedikén végre teljesedett a reményünk: tartalékba tették a századunkat. Az ezred mögött egy erdőben vagyunk, életünk nyugodt.

Boy kórházba ment.

lúlius 4, Délelőtt tőlünk balra erős kitartó ágyúzás volt halható, mit mi hideg vérrel halgattunk.

Bezzeg vakaróztunk délután, midőn alarmíroztak és elküldték északra Novosiolka-Koropieckán keresztül egy tartalék állásba a 96-osok mögé. A 4. század szintén jött velünk. Az éjszaka nagyon nyugtalan volt.

JúliysA

Reggel az állásban balra húzódtunk. Az ágyúzás nagy, az idő igen forró.

Huszárokkal és ulánusokkal vagyunk együtt.

Délután az oroszok áttörték az első állást. Nekünk ellentámadást kellett volna csinálni, de már késő volt. A 22-es honvédek parancsot kaptak az első állásból való visszavonulásra.

Erre mi a tartalék állást foglaltuk el. Előre látható volt azonban, hogy itt az ellenséget nem tarthatjuk vissza. Az oroszok nehány perc múlva már akadályaink előtt voltak. A következmény persze futás lett. Éppen jókor futottunk el. Ha még pár percet ott töltünk, biztosan fogságba esünk mindannyian.

Az árok igen rossz helyen volt kiemelve. Előttünk közvetlenül sűrű erdő, mögöttünk pedig nyilt terep. Sőt jobbra és balra az összeköttetés teljesen hiányzott.

KOROPIEC FRONT JÚLIUS 6. - AUGUSZTUS 7.

A június 5.-i futás nagyon keserves volt. Különösen a forróságtól és a szomjúságtól szenvedtünk sokat és persze a felszereléssel való futás sem volt kevésbé kellemetlen. Mikor menekülés közben egy dombra kapaszkodtunk fel, már szólt a hátunk megett az orosz gépfegyver.

Este holt fáradtan megérkeztem az ezred trénjéhez, hol megvacsoráztam és lefeküdtem aludni. Éjjel 1 órakor a trén tovább ment hátra, én pedig ráakadva dionskmdóra, oda vittem embereimet.

A délelőtt folyamán folyton gyülekeztek a különböző századoktól az emberek, úgy hogy délben már a 200-at elérte a számuk. Ezeket később az ezred- parancsnoksághoz vittem. Onnét aztán bevonult mindenki a saját századához.

17