Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Kissé Bendefy Márta_Petkes Zsolt–Türk Attila: Embertani adatközlés: Seregélyes, Tolna-Mözs (avar kor)
hető (11. ábra 1-2). A készítés-technikai nyomok alátámasztják, hogy eredetileg is nagyon puha, vékony bőr lehetett az alapanyag, mert a ráncolás igen sűrű, 1 mm- es hajtásokkal, és rendkívül apró, 1,5-2 mm-es (!) öltésekkel készült. A ráncolt oldalhoz közel egy bőr szegőcsík maradványai is felfedezhetők voltak, lencse alakú lyukakkal. A vékony bőrön található varrások többségét csavaröltéssel („gömbölyű varrással") készítették (12. ábra 1. a-b), a szegőcsík felvarrása valószínűleg tűzőöltéssel történt. Összepréselt rostos anyag A leletcsomagok között többen is előfordult egy nehezen azonosítható, rostos elemekből álló, filcesen összepréselődött anyag (12. ábra 3). A mikroszkópos vizsgálat alapján egyelőre nem sikerült azonosítani ennek anyagát, de nagy valószínűséggel növényi eredetű rostokról lehet szó. A leletek eredeti vastagságát nem lehetett megállapítani, mert töredékesek voltak, de 1,5-2 mm-es darabok is voltak köztük.Több minta egyik oldalán eltérő megjelenésű, sötétbarna réteg van, mely elég lebomlott állapotú, valószínűleg bőr. A 4/a minta egy részét desztillált vízben szétáztatva a rostos anyag alatt vékony, világos, áttetsző réteget találtunk, melyben alizarin-teszttel a timsós cserzés nyomait lehetett kimutatni. Nem zárható ki, hogy a bőrből készült felsőruházatban elhelyezett valamilyen betétről, bélésről van szó. Tarsoly A tarsolyt nem tudtuk megtekinteni, ezért annak készítés-technikai jellemzőit - a tévedés kockázatával - az ásatás során készült fénykép és rajz alapján (3. kép; 4. ábra 1-4.b) kíséreltük meg leírni, és elsősorban a minta kialakítására koncentrálva rekonstrukciós rajzon bemutatni az egyik, általunk legvalószínűbbnek tartott lehetséges megjelenését (6 ábra 2). Alapvetően három technikával lehet ilyen díszítést létrehozni. Az egyik a metszés, amikor a minta vonalában a bőrt a felszínén kb. fele mélységig bevágják egy éles szerszámmal, majd az így kiképzett vájatot kitágítják egy keskeny, de tompa eszközzel. A másik lehetőség, hogy egy keskeny, de tompa, csont vagy fa szerszámot a bőrfelszínre nyomva rajzolják meg a mintát. Ez esetben a rajzolat nem olyan mély és éles, mivel a bőr felülete ép marad. Harmadik lehetőség, hogy varrással emelik ki a minta vonalát. A sárbogárdi tarsoly esetében a metszés vagy a varrás mellett szól inkább az a tény, hogy a mintázat föld alatti körülmények között is megmaradt, és hogy a szakadások is követik annak vonalát. Egy félig bemetszett, illetve öltéslyukakkal gyengített bőr esetén a rostok kohéziója eleve gyengébb, az anyag azokon a területeken sérülékenyebb, mint a minta melletti részeken. De hangsúlyozzuk, hogy ez csak óvatos feltételezés. A bőr szélén futó varrás - ha a rajz híven követi a leleten lévő lenyomatokat - csavaröltés (6. ábra 3). A SÁRBOGÁRDI BŐRLELETEK VIZSGÁLATI EREDMÉNYEINEK ÖSSZEGZÉSE A leletek anyaga Gáborján Alice az 1962-ben publikálta magyar módra való borkészítés problematikája című tanulmányában azt írja: „A timsót jelentő alumínium nyomát eddig a néhány honfoglalás kori bőrön kísérletképpen elvégzett vegyelemzés mindegyike kimutatta. Ezek a bőrök vegyesen ruhadarab- és lábbelimaradványok".27 Sajnos arra nem tért ki, hogy melyik ásatás milyen leletein, ki, és milyen módszerrel végezte az elemzést. Arról sem tudunk, hogy ezeket a hivatkozott eredményeket publikálták volna.28 Jelen vizsgálatunkkal ugyanakkor sikerült megerősíteni, hogy timsós cserzésű bőrt valóban használtak honfoglaló eleink. A sárbogárdi minták közül a veretes öv bőrében, a feltételezhetően viselethez tartozó apró töredékekben és az összepréselt, rostos növényi anyaghoz tapadó bőrökben mikrokémiai tesztekkel kimutattuk az alumínium ionok jelenlétét. A biztosan a ruházathoz tartozó vékony bőrdarabok cserzőanyagát még nem sikerült azonosítani annak sötét színe és az erőteljes műanyagos átitatottsága miatt, de azt reméljük, hogy további vizsgálatokkal ott is sikerül eredményt elérni. A sárbogárdi tarsoly bőrének vizsgálatára nem volt lehetőségünk, viszont a bezdédi tarsoly29 apró töredékeiben szintén sikerült kimutatni az alumínium ionok jelenlétét, ami azt bizonyítja, hogy e tárgytípusok 27 GÁBORJÁN 1962,135. 28 Elképzelhető, hogy az elemzéseket Dr. Pósa Lajos bőrvegyész végezte az akkori Bőr- és Cipőipari Kutatóintézetben, mert ő foglalkozott a növényi cserzőanyagok kimutatásával is Holl Imre 1952-es budavári ásatásának lábbeli leleteivel kapcsolatban (GÁBORJÁN 1962,111). 29 A tárgy vizsgálatának lehetőségéért Révész Lászlónak és a Magyar Nemzeti Múzeumnak mondunk köszönetét. 307
