Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Kissé Bendefy Márta_Petkes Zsolt–Türk Attila: Embertani adatközlés: Seregélyes, Tolna-Mözs (avar kor)
készítéséhez is használhattak timsós cserzésű bőröket. Gáborján Alice rámutatott, hogy az alumínium jelenléte csak azt igazolja, hogy a bőröket timsós cserezéssel készítették. Az ún. „magyar módra" készült bőrökre azonban ezen kívül még az is jellemző volt, hogy késsel szőrtelenítették, és cserzés után faggyúval átitatták azokat. Megjegyezte: „...a faggyú - szerves anyag lévén - elbomlik az ásatási anyagban, s így egykori meglétét a mai módszerekkel nem lehet kimutatni."30 E téren azonban ma már van okunk reménykedni, egyrészt, mivel a nagyműszeres analitikai vizsgálatok jóval fejlettebbek, másrészt, mert úgy tűnik, mégsem bomlott le teljesen a zsiradék a leletekben. A sárbogárdi leletben előkerült varrófonal-köteg például benzines áztatás után vékonyabb lett és színe is megváltozott. Ez arra utal, hogy a benzin valamilyen zsíros kenőanyagot oldott ki belőle, ami ezek szerint átvészelte a földben töltött évszázadokat. Az öv darabjain nem láttuk szőrszálak nyomait, de a vékony bőrökön, melyek a ruházathoz tartozhattak, több helyen is fellelhetők voltak (12. ábra 2). Más, honfoglalás kori ásatásból származó leleten olyan mintával is találkoztunk, melynek teljes felületén megtalálhatók a szőrszálak.31 Mivel a mikroszkópos és mikrokémiai vizsgálatok nem adtak választ minden kérdésre, tervezzük, hogy a bőröket műszeres analitikai vizsgálatoknak is alávetjük, hogy ellenőrizzük, tartalmaznak-e a timsó mellett zsiradékot is, illetve hogy kimutatható-e bármelyikükben növényi cserzőanyagok nyoma. Az állatfajt a bőrök felületének lebomlott állapota és a műanyagos átitatószer jelenléte miatt nem sikerült azonosítani, de az megállapítható volt, hogy az öv tö- möttebb, vastagabb bőrből készült, a ruházat viszont vékony, puha alapanyagból, valószínűleg kecske vagy juh bőréből. A varrás technikája Az öv esetében két réteg bőrt varrtak össze úgy, hogy gömbölyű árral lyukat szúrtak mindkét bőrön keresztül, majd (valószínűleg tompa) tűvel ebbe vezették be a fonalat. Azért volt szükség az ár használatára, mert ilyen vastag, tömött bőröket lehetetlen rögtön a varrótűvel átszúrni. A varrás a szélekkel párhuzamosan, egyenes 30 GÁBORJÁN 1962,136. 31 Megjegyezzük, hogy szőrszálakat ásatásból származó növényi cserzésű bőrökön is találtak már, ott azonban ez a meszezés utáni, tompa késsel végzett szőrtelenítés tökéletlen kivitelezésének következménye, és nem szándékos (RINGER ET AL. 2010,221). vonalban futott, fajtája valószínűleg tűzőöltés vagy előöltés (fércöltés) lehetett. A csavaröltés használata az övön kizárható. Más övleleteken nem általános a széleken futó varrás. A vékonyabb bőrdarabokról bebizonyosodott, hogy felsőruházathoz tartoztak. Ezt már korábban is valószínűsítette elhelyezkedésük, hiszen közvetlenül a veretes öv hátoldalához tapadva kerültek elő a sírból. Jelen vizsgálat során kiderült, hogy rendkívül vékony, puha bőrből készültek, mert különlegesen sűrű (1 mm-es) ráncolást sikerült felfedezni az egyik mintán. A vékony bőrök összevarrásához nincs szükség árra, mert azokat tűvel is könnyen át lehet szúrni. A szűcsök napjainkban három élűre fent, úgynevezett szűcstűvel varrják össze a vékony bőröket, szőrméket, mert az nem szúrja, hanem kissé átvágja azokat, ezzel könnyebbé válik a munka. Valószínűleg itt is enyhén megélezett tűt használtak, de a nyomok alapján csak kétélűt, mert többnyire nem kerek, hanem lencse alakú lyukak maradtak vissza a bőrben. A legtöbb helyen csavaröltést, más néven „gömbölyű varrást" alkalmaztak, azt az öltésfajtát, amit a szűcsök évszázadok óta használnak.32 * A varrás igen finom, egyenletes, az öltéstávolság 1,5-2 mm (11. kép 1). A varrásokról általánosan elmondható, hogy nagyon gyakorlott kéztől származnak. A ruha esetében ez nem meglepő, hisz abban az időben, mikor minden egyes öltözékdarabot kézzel kellett elkészíteni, minden családban kellett, hogy legyenek, akik gyorsan és ügyesen bánnak a tűvel, mind a textilek, mind a vékony bőrök összevarrásában. Az övék készítése azonban összetettebb feladat. A vastag bőrt (különösen két réteget) úgy összevarrni, hogy árral minden öltés előtt át kell azt szúrni, és csak azután lehet a tűt bevezetni, nem köny- nyű. A sárbogárdi övön az öltések kisméretűek, azok egymástól és az öv szélétől való távolsága meglepően egyenletes, és ez arra utal, hogy készítője igen sokszor végzett már ilyen munkát. Mivel egy háztartásban valószínűleg nem volt szükség olyan nagyszámú övre, hogy az lehetőséget adjon a heteken, hónapokon keresztül végzett gyakorlásra, felmerül annak a lehetősége, hogy ezeket a tárgyakat akár iparos szinten készíthették. Összefoglalás A sárbogárdi bőrminták elemzése nem csak azért volt 32 A textil-, bőr-, prémmunkákban az elnevezések változnak, még ha ugyanazon öltésekről is van szó. A szűcsök inkább a gömbölyű varrás elnevezést használják. 308
