Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Kissé Bendefy Márta_Petkes Zsolt–Türk Attila: Embertani adatközlés: Seregélyes, Tolna-Mözs (avar kor)
legi állapot csak a bőr zsugorodásának következménye. A szíj három darabján még szilárdan ül egy-egy veret (7. ábra 1. a-b; 8. ábra 1. a-b), más töredékeken azonban csak nyomaik láthatók jellegzetes méretű és elhelyezkedésű, többségükben kör alakú lyukak formájában. A megmaradt vereteken a rögzítő tüskék csonkjának keresztmetszete többnyire kör alakú, átlagosan 1,8 mm. A veretet nem tartalmazó töredékeken a helyüket jelző lyukak átmérője átlagosan 1,9-2 mm. Ezek szélén több esetben zöld, zöldeskék elszíneződés, korróziótermék fedezhető fel, hasonlóan a veretek felületén lévő (a szín alapján nagy valószínűséggel réztartalmú) vegyületek- hez. A derékszíj mindkét szélén varrásnyomok látszanak. Az öltéslyukak kicsik, szabályos, kerek formájúak, lencse alakút nem találtunk. Valószínűleg gömbölyű árral készültek (10. ábra 1. b). A varrás az öv szélétől 1-1,5 mm-re fut, az öltések egymástól mért távolsága 2,5-3,5 mm. A munka gyakorlott kézre vall, finom, egyenletes. Régészeti bőrtöredékeken a varrófonalak általában lebomlanak, az eredeti öltések lenyomata azonban sok mindent elárul a varrás típusáról. A derékszíjon a bőrfelszín rossz állapota miatt csak egyetlen ilyen lenyomatot találtunk, ami két öltéslyuk között futott, az öv szélével párhuzamosan. Ez a nyom utalhat előöltésre (fércöltés) vagy tűzőöltésre, esetleg kéttűs varrásra, bár ez utóbbi esetén az öltéslyukak a kétirányú húzóerő miatt nem annyira kerek, hanem inkább elnyújtott formát vesznek fel. Az bizonyos, hogy nem csavaröltést alkalmaztak. A bőr fizikai védelmének köszönhetően több varráslyukban megmaradt a varrófonal töredéke (9. ábra 1. a-b; 10. ábra 1. b). Ezek néhol a felszínen apró szegecseknek vagy faszegeknek látszanak, gyakran kiemelkedő „fejrésszel". Ennek az az oka, hogy a bőr legfelső rétegének lebomlása miatt annak felszíne az eredetinél alacsonyabbra került. A fonalakat varrás közben erőteljesen át szokták kenni valamilyen síkosító anyaggal (viasszal, szurokkal, faggyúval), hogy az elemi szálak jobban összetapadjanak, a fonal így könnyebben csúsz- szon varrás közben, ne bolyhosodjon fel a súrlódástól, és hogy később vízzel szemben is ellenállóbb legyen. A kenőanyag és a talajból származó maradványok olyan tartást adnak a fonalnak, hogy az a felület lebomlása után is enyhén kinyúlhat a bőrből. Egy ilyen „szegecset" kiemelve egyértelműen bebizonyosodott, hogy az valójában fonalköteg, melynek szálait összetapasztja valamilyen lágy, viaszos állagú anyag (9. ábra 1. c). A kenőanyagot foltbenzinben kioldva a szálak jobban láthatóvá váltak, és az is felfedezhető volt, hogy a fonalköteg igen gyengén, de a Z-sodrat formáját mutatta. A mintát rostokra bontva glicerin és víz 1:1 arányú keverékébe ágyazva próbáltuk tovább vizsgálni, a szálak anyaga azonban annyira lebomlott, hogy a folyadékban azonnal szétmállottak, azonosításuk így nem sikerült. A derékszíj köré hurkolt mellékszíj szélén nincs varrás nyoma. (7. ábra 1. a-b) Vékony bőr, valószínűleg ruházat része Az ebbe a csoportba tartozó minták többsége papírlapra volt ragasztva, így vizsgálatuk csak egyik oldalról történhetett. A korábbi penészfertőzés nyomai és a műanyaggal kezelt felületbe tapadt papírszálak tovább nehezítették a megfigyelést. A bőr jóval vékonyabb, mint az öv alapanyaga, és több helyen szőrmaradványokat tartalmaz. Az állatfajt nem lehetett pontosan meghatározni, de feltehetően kisebb testű állatokból (juh, kecske) származhat. A minták színe sötétbarna, valószínűleg a műanyagos átitatás következtében. A leletek anyagában mind növényi cserzőanyag, mind a korábban említett timsós cserzéshez köthető alumínium ionok jelenlétét megkíséreltük kimutatni. A növényi cserzőanyagok azonosítására laboratóriumi körülmények között a vas(lll)sók (pl. a vas-timsó) 1%-os oldatát használják, melyek a növényi cserzőanyagokkal sötét színű vegyületet hoznak létre (9. ábra 2. a-b). Régészeti leletek esetén nehezítheti a kimutatást, hogy ha a talajban számottevő meny- nyiségben vannak jelen vas(lll) ionok a bőr közelében, a fenti reakció már a föld alatt végbemegy, így színváltozás a teszt során nem jelentkezik. Az alumínium-teszt során kialakuló vörös elszíneződés sem észlelhető sötét bőrrostok esetén, még mikroszkóp alatt sem. Az apró töredékminták között azonban volt néhány, melyek bőre hasonlóan vékony volt, mint a ruhamaradványként azonosított darabok és hasonló varrásnyomokkal rendelkeztek, de szerencsére nem itatták át őket, ezeken szerencsésen kimutatható volt az alumínium ionok jelenléte. Jelen esetben tehát a nagyobb minták többségénél a bőrök sötét színe akadályozta a növényi, illetve a timsós cserzőanyagok kimutatását; de egyik jelenléte sem zárható ki. A töredékek között több darabon találtunk varrásnyomokat. Ezek egy része két bőr összevarrásánál, más részük egy ráncolt szél beszegésénél volt megfigyel306
