Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Kissé Bendefy Márta_Petkes Zsolt–Türk Attila: Embertani adatközlés: Seregélyes, Tolna-Mözs (avar kor)
a bőröv és a bőrtarsoly, illetve egy olyan, bőrből készült felsőruházat részletét, melynek 10. századi meglétét először sikerült minden kétséget kizáróan megfigyelnünk a korabeli régészeti hagyatékban. Mindezen régészeti adatoknak a bőrrestaurátori szakértő szemmel történő értékelése alapjaiban bővíti szerény ismereteinket 10. századi eleink bőrművességéről. A lelőhely A Sárbogárd-Tringer tanyai lelőhely a Sárvíz völgyének keleti oldalán egy, az egykori ártér határát szegélyező, hosszan elnyúló, északnyugat-délkeleti irányú dombhát északi részén helyezkedett el (1.ábrái-2). A lelőhelyet útépítés során fedezték fel 1961 márciusának elején. Az első sírok előkerülését követően a földmunkát felfüggesztették, a leletek előkerüléséről értesítették a székesfehérvári Szent István Király Múzeumot. A lelőhely feltárását Kralovánszky Alán 1961. március 16. és július 7. között végezte el, mely során 13 késő bronzkori urnasír,4 egy késő római kettős igáslósír5 és két további lótemetkezés, valamint egy 10. századi temető összesen 100 sírja került elő.6 Ez utóbbi teljesen feltártnak tekinthető, kiterjedése követte a domb formáját, így északnyugat-délkeleti irányba erősen megnyúlt (l.ábra 3-4). Az útépítés során a temető északi oldalán 9 sírt elpusztítottak (92-100. sír), azonban a sírok antropológiai anyagát összegyűjtötték, helyüket feljegyezték. Északi szélén egy csaknem teljes borjútemetkezés került elő, melyet a feltárás vezetője a kora Árpád-korra keltezett és a honfoglaló magyarság szarvasmarhakultuszának egyik bizonyítékaként értelmezett,7 más kutatók azonban ezek egykorúságát vitatták.8 A temetőben a nemek eloszlása megközelítően kiegyensúlyozott (37 férfi, 29 nő), magas volt a gyermek- halandóság: a temetkezések egyharmada gyermeksír. A felnőtt korosztály leggyakrabban 40 és 60 éves kor között halálozott el. A sírok tájolása széles spektrumon mozog (224-335° között), ugyanakkor ezek az eltérések jól elkülöníthető sírcsoportokat alkotnak. A mellékletes sírok aránya alacsony, mindössze csak a temetkezések 29%-a tartalmazott valamilyen típusú leletanyagot. En4 KovAcs 1965,201 -203; Jankovits-VAcy 2013,33-74. 5 Vörös 1996,141. 6 K. Érv 1968,93-147 7 KralovAnszky 1964,171-184; KralovAnszky 1965,89-99; Kralovánszky 1985,360-374. 8 T. Szönyi-Tomka 1985,111. nek ellenére a honfoglalás és kora Árpád-kor tárgyi kultúrájának sok jellegzetes eleme megjelent a sírokban: a lószerszámok (körte alakú kengyelpár, oldalpálcás zabla - 5. sír), fegyverek (csontmerevítéses íj, nyílcsúcsok - 5. sír), gyöngyök, kauricsigák, hajfonatkorongok (24. és 28. sír), veretes öv, bőrtarsoly (33. sír). A gazdag és látványos leletanyagot tartalmazó temetkezéseken túl a temetőben találtak szegényebb, egyszerű bronz- és ezüstkarikákat (28., 46., 57., 61., 67. sír), S-végű karikákat (9., 68., 80., 87. sír), félholdalakú csüngőt (84. sír), vaskéseket (12., 41., 55., 59., 62. sír) és állatcsontot (43. sír) tartalmazó sírokat is. A leletanyag legkorábbra keltezhető csoportját a hajfonatkorongok9 és az övveretek alkotják,10 párhuzamaik a 10. század első felére helyezik a temető nyitását. Használatának végét jelzik a szélső sírokból előkerült S-végű karikaékszerek, amelyek megjelenését a Dunántúlon Szőke Béla a 10. század '60-70-es éveire helyezte." Ezzel szemben több kutató is érvelt a tárgytípus egykét évtizeddel korábbi megjelenése mellett.12 A temető a 10. század elejétől a 10. század utolsó harmadáig lehetett használatban. A legkorábbi sírok az északi és középső sávban feküdtek, tájolásuk minden esetben Ny-K, vagy attól északi irányba eltérő, míg a későbbi, a 10. század második felére keltezhető temetkezések tájolása minden esetben a Ny-K-i iránytól dél felé tért el. A késői sírok többsége a déli oldalon került elő, azonban az északi oldalon is található néhány, a 10. század második felére keltezhető sír. Ez utóbbiak tájolása azonban minden esetben jelentősen eltér a környezetében fekvő korábbi sírokétól. A temető egyik leggazdagabb sírja a 33. számú volt, amelyben a közösség egyik idősebb férfi tagját temették el, gazdagnak mondható mellékletekkel. Ezt a sírt egy kisebb, temetkezésektől mentes térség veszi körül (1.ábra3), környezetében pedig két gazdag, hajfonatkorongokat tartalmazó női sír helyezkedett el. A temetkezés nem keltezhető a 10. század első felén belül pontosabban, helyzetéből adódóan azonban a hagyományos temetőelemzések alapján a lelőhely egyik legkorábbi sírjának tekinthető. A 33. sír különlegessége az volt, hogy a ruházat, az öv és a tarsoly bőranyagának egy része - feltételezhetően a fémveretek9 A Sárbogárd-Tringer tanyai temető 24. sírjából előkerült hajfonatko- rongpárnak a legjobb formai párhuzama a Dormánd-Hanyipuszta 1. sírjából származó darabok lehetnek, melyeket Révész László a 10. század első felére keltezett (RÉVÉSZ 2008,409). 10 Révész 1996,125. " Szőke 1962,87. 12 Török 1962,43; Mesterházy 1965,104; MesterhAzy 2002,332. 302
