Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Katona-Kiss Attila: 10–11. századi oguz halomsírok a Kaszpi-tenger északi partvidékéről

hogy a tárgycsoporton belül egyedinek mondható, 10-11. századi oguz emlékek között felbukkanó példányok mind méretüket, mind díszítettségüket tekintve a tárgy gyakorlati hasznán túlmutató jelentést képviseltek. Erre mutat a temetkezésekben megfigyelt tárgyak száma is: a sírokban ugyanis rendszerint 2-4 példány is előfordul belőlük. Mindez aligha volt véletlen olyan mennyiségben, mint amilyenben ezeket a tárgyakat ismerjük.58

Az a tény, hogy a tárgytípus csak nők és gyermekek sírjaiban bukkan fel (igen gyakran együtt a madaras és a madárszárny alakú felvarrókkal-függőkkel),59 valamiféle szakrális hátteret sejtet, ami miatt Gavrilina szerint amulettel állunk szemben.60 A speciálisan női amulettek jól ismertek a középkori sztyeppe régészeti anyagában is. L. A. Golubeva vizsgálta az állatábrázolásokat a finnugor díszítőművészetben. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy „a nők tradicionális és helyi amulettfüggőket hordanak a női viseletén, mellen vagy derékon. A függők valószínűleg a gyermekáldást, valamint a nő, az anya testét - a mellét és deréktáját - volt hivatva védeni". A nomád kopousekek szintén ilyen óvó-védő szerepet betöltő amuletteknek tarthatók, és viselésük azt a célt szolgálta, hogy a nőknek szerencsét hozzonak a gyermekáldásnál és védjék őket a szülésnél, azaz összességében a család védelmét szolgálták.61

58 Gavrilina 1985,214,222. A tárgyak zöme 8-13,5 cm között mozog; ezek bronzból vagy fehér ötvözetből készült, „evezőlapát" formájú darabok, széles nyéllel, amelyet áttört minták díszítenek. A cikk megírásának idején (1985) 23 példányt tartott számon a kutatás, ezek mindegyike a Volga-Urál közötti térségből, valamint a Volga és a Don alsó folyásának vidékéről került napvilágra, Ny-K-i tájolású nomád temetkezésekből. A nem feldúlt, azonosítható temetkezésekből származó példányok közül 11 darab női, 4 pedig gyermeksírból került elő. Női sírokban rendszerint kettő darabot regisztráltak az ásatók, párban, gyermekek sírjaiban pedig többnyire egy példány volt található (uo. 214-217).

59 Vö. Kriger 1993,138-139; Kruglov 2001, 395; Kruglov-Maryksin 2012, 410.

60 GAVRiuNA 1985,221-222.

61 Uo. 221-222; Kruglov-Maryksin 2012, 411. Arslanova véleménye után - ahogy Ivanov disszertációjában - Kriger is Umaj istennő kultuszának tárgyiasulását vélte lappangani a tárgyak madaras díszítéseiben (Kriger 1993,140). Ennek okát az anyaistennő-nő, valamint a nő-madár megfeleltetés elvonatkoztatott felfogásában kereshetjük. Számos nép folklórkincsében a nők ábrázolása elválaszthatatlan a madár alakjától - galamb, hattyú, liba, kacsa (Gavrilina 1985, 221). A néprajzi kutatásban a rituálékból is ismert a nők és gyermekek kapcsolata a madarakkal. Ilyen pl. a tárgyalt területünkhöz közel élő régi baskírok „varjúünnepe" (karga tuy) a tavasz kezdetén. A nők és a gyerekek összegyűltek és ünnepet szenteltek a madaraknak, hogy biztosítsák a jó szerencsét a gyermeknemzésben, egyáltalán az életben (Gavrilina 1985,221). Más kopousekeken (és madár alakú felvarrókon) sematikus ábrázolásban vízimadarak és kakasok ismerhetőek fel Kriger szerint. A kakasábrázolás ismeretes oguz temetkezésből származó vereteken is (Verhnego Balykleja), Karasu temetőjének 8. kurgánjának töltésében pedig kacsacsontokat reMár Fedorov-Davydov megállapította, hogy a kopousekek és a madarat mintázó felvarrók62 (ezek Fedorov-Davydov tipológiai rendszerében a fl-ll, fl-lll és fl-IV63 típusok) lokális ismertetőjegyei a 9-11. századi dél-orosz sztyeppe keleti részének, ahol kizárólagosan fordulnak elő. A tárgytípusok a sírokban rendszerint együtt bukkannak fel, földrajzilag zárt területen, ez a vidék pedig a szűkebben vett Volgántúl, valamint az Urál folyásvidéke volt, ettől nyugatabbra nem találhatóak meg.64 Ebben az időben azonban még csak csekély számban volt ismert temetkezés hasonló leletanyaggal, így az akkori kutatás még nem tudott levonni megalapozott történeti következtetéseket a tárgy- csoporthoz kapcsolódóan.65

Az 1. csoport hagyatékához köthető vezértárgyak korát a Lapas falu melletti kurgánokból származó, az amulettek mellett talált 5 db, ékítménynek átalakított, 954/955-ből és 958/959-ből származó arab dirhem keltezte megbízhatóan a 10. század közepére, második felére.66 Ebben az időszakban a Kaszpi-térség északi előtere egészen fel az erdős sztyeppe zónájáig az oguz törzsek kizárólagos hegemóniája alá tartozott.67

Egyéb használati tárgyak és viseleti elemek

Az oguz temetkezések 1. csoportjának „egyéb" tárgyi anyagát még nem vizsgálták behatóan. A legújabb kutatások is mindössze addig jutottak, hogy a sírokban mellékletként vagy viseleti elemként előforduló

gisztráltak (Kriger 1993,140).

62 Ide tartozik, hogy - bár kialakításánál fogva a meghatározás helyes - pl. Uvaknál a madárszárnyas felvarrót függőként figyelték meg (Fedorov-Davydov 1969,265; Kruglov 2003,61, ris. 3).

63 Gavrilina meghatározásában a fl-ll típusú felvarró leginkább egy kiterjesztett szárnyú madárra emlékeztet (Gavrilina 1985,220). A fl-lll típusú felvarrók kontúrja ugyancsak repülő madarat formáz, de „szárnyain" 2 további madárfej van kialakítva egymással ellentétes irányban, továbbá alul 3 nagy hurok, bizonyára a további függőknek kiképezve (vagy felvarráshoz). A fl-IV típus gyakorlatilag a fl-lll stilizáltabb formája. Vö. Fedorov-Davydov 1966, 66, ris. 12. Gavrilina ezeket a sztyeppéi ékítményeket kapcsolatba hozta a finnugor régiségek vízimadár ábrázolásaival, és nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy finnugor népek művészete volt az alapja a török nyelvű nomádok gazdagon díszített tárgyainak. Mindenesetre a felsorolt típusok annyira szoros kapcsolatban vannak egymással, hogy kü- lön-külön történő vizsgálatuk Gavrilina szerint nem is lehetséges (Gavrilina 1985,220-221).

64 Vö. Fedorov-Davydov 1966, 141-142. A csepp alakú csüngök és a madaras felvarrók tárgyegyütteséhez sorolta még Kriger az ólom orsógombokat (Kriger 1993,138).

65 Kruglov 2001, 396. Lásd Fedorov-Davydov 1966, 67-68; a fl-ll, III, IV típusú felvarrókból mindössze 5, 9, 2 példányt ismert a kutatás, a kopousekek két típusából 3, illetve 12 darabot.

66 Vö. Kruglov 2003,59, ris. 1.

67 Lásd a dolgozat 10. századi oguz szállásterületet meghatározó fejezetét.

283