Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Katona-Kiss Attila: 10–11. századi oguz halomsírok a Kaszpi-tenger északi partvidékéről
korszakának történelmi eseményeivel. Az oguz régészeti anyag belső kronológiájának kidolgozásában ez a momentum még igen fontos lehet. Mindez azonban még csak időrendileg tipologizálja az oguzokhoz köthető lovastemetkezéseket. Az Atavin által megalkotott csoportosításban az I. típust képviselő komplexumok csaknem felében (14/30) a kitömött ló a humán váznál magasabban feküdt a betöltésben vagy a sírgödröt fedő födémen, Ny-K-i tájolással. A fennmaradó esetekben többnyire balról, az eltemetett oldalánál találták a ló maradványait a sír aljában, illetve néhány esetben padkára fektetve. AII. típusú temetkezéseknél, összehasonlítva az elsővel, erősen csökkent azoknak a kitömött lovaknak a száma, amelyeket a humán váz felett, a betöltésben vagy födémen regisztráltak. Ezzel szemben azok a temetkezések a jellemzőek, amelyekben a ló a humán vázzal egy szintben feküdt, annak bal vagy jobb oldalán, illetve padkán.53 A kurgántemetkezések tárgyi emlékei Az oguzokhoz köthető sírokat - az adott földrajzi és időrendi keret figyelembevételével - a temetkezések sajátosságai, a temetkezési rítus jellegzetességei alapján sikerült meghatároznia a kutatásnak. A sírokban előforduló tárgyak, a temetkezések mellékletei azonban már nem egyértelműen mutatnak olyan attribútumokat, amelyek miatt azokat „oguz tárgyakként" kellene meghatároznunk. Amennyire elvárható volt módszertani szempontból annak a jelenségnek a tudomásulvétele, hogy sajátos és önálló „mi-tudattal", önmegnevezéssel rendelkező csoportok, adott esetben népek halottkultuszában egymástól megkülönböztethető jellegzetességek regisztrálhatóak (amelyeket pedig - egyéb körülmények függvényében természetesen - történetileg azonosítható népekhez lehet kötni), hasonlót a tárgyak esetében tendenciózusan nem remélhetünk. Mert - amíg a temetkezési rítus az illető nép szokásainak, felfogásának, gyakorlatilag ősei világ- szemléletének lenyomata, és mint ilyen az adott népre jellemző sajátosságokkal bír - a velük temetett tárgyak többnyire csak funkcionális jellemzőikben ragadható- ak meg, és a régészettudomány számára elsősorban tipológiailag értékelhető anyagi maradványok, amelyek kereskedelem, zsákmányszerzés és sok más egyéb úton is terjedhettek az eurázsiai sztyeppe határtalan régiói és az azokat benépesítő lakói között. Mindemellett a sírokban mellékletként vagy viseleti elemként 53 Vö. Atavin 1984,138, tab. 1. felbukkanó tárgyak kiemelt figyelemre méltóak, mert a fentebb kifejtett felfogás ellenére létezhetnek olyan eszközök, díszítmények vagy ezek kombinációi, amelyek csak egy bizonyos nép temetkezéseiben fordulnak elő, adott földrajzi területen és időszakban. Továbbá kellően elemzett és jól keltezhető tárgyak, kidolgozott tipokronológia segítségével szerencsés esetben széles területen elterjedt tárgytípusoknál is meghatározható, hogy adott korszakon belül melyik nép az átadója a tárgyalt eszköznek vagy innovációnak, esetleg díszítésnek.54 Az 1. temetkezési csoport (nők, gyermekek) tárgyi anyaga Kopouski és madaras felvarrók, függők - a vezértárgyak A piperetartozékként azonosított kopousekek számos ismert nép hagyatékában fellelhetőek voltak, a szarmatáktól a finnugor népek emlékanyagáig. A csepp alakú csüngőkön és a tárggyal gyakorta együtt felbukkanó madaras felvarrókon L. M. Gavrilina végzett részletes tárgytipológiai és művészettörténeti elemzést. Vizsgálatai szerint a tárgy gyakorlati rendeltetését a formája alapján lehetett kikövetkeztetni. A karcsú, vékony szárhoz egy apróbb kanál fejére emlékeztető hurokszerű, áttört felső rész kapcsolódott, amelynek végén felfüggesztésre alkalmas kis kiképzést alakítottak ki. A kopousekek a női temetkezésekben a mellkason és a medencelapát tájékán voltak megfigyelhetők (utóbbi esetben sokszor a piperekészlet egyéb tárgyaival), a gyermekek sírjaiban pedig a bal alkarnál és a jobb kulcscsontnál regisztrálták. Mindez arra mutat, hogy az eszközt nyakban, mellen55 vagy derékon hordták.56 A kopousekeket tehát a gyakorlati funkción túl nyakékként vagy ruhadíszként is használhatták.57 * * * Ezt jól szemlélteti a sírban elfoglalt helyzetén kívül az is, 54 A tárgyak keltezésére a típusok párhuzamaival előforduló datálható leletanyaggal, valamint a jóval ritkább numizmatikai anyaggal van lehetőségünk. Az egy kategóriába tartozó tárgyak különféle típusai terjedtek el, nyilván nem teljesen egy időben. Ahogy Kriger megfogalmazta az oguzok esetében: egyes tárgytípusok már az ótörök korszakban megjelentek körükben és használatuk alkalmasint náluk„fejeződött be", más tárgytípusok az oguzoknál alakultak ki, de a legtöbbjük elterjedése a kipcsak korszakhoz köthető (Kriger 1993,139). 55 Azaz valószínűleg szintén nyakban, csak hosszabb szíjon. 56 Gavrilina 1985, 214-215. 57 Pálóczi Horváth András egy másik lehetőséget is felvetett a tárgyak funkciója kapcsán. Nézete szerint „ezeket az állatábrázolásos (madár, szarvas) vagy növényi mintás - életfa ábrázolást sejtető - áttört bronzcsüngőket a sírban való helyzetük alapján hajfonatdíszeknek tarthatjuk". (PAlöczi Horváth 1989,18.) 282
