Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Katona-Kiss Attila: 10–11. századi oguz halomsírok a Kaszpi-tenger északi partvidékéről
zőnk 921-922 között személyesen találkozott az Araitól északra elterülő sztyeppevidék oguzaival, s azokról első kézből származó leírásokat és igazolható adatokat közölt. A bagdadi diplomata a következőket rögzítette egy oguz harcos temetése, illetve az oguzok túlvilági életről alkotott elképzelései kapcsán: A sírgödröt ház alakban ássák ki, a halottat felöltöztetik, vele temetik övét és íját, kezébe fa ivócsészét tesznek. Építenek egy házat fölötte, valamint sárból egy kupolaszerűséget a sír felé. Ezután elmennek a lovaiért, számuknak megfelelően többet leölnek közülük, az utolsót a sírba teszik. A lovak húsát megeszik, a levágott fejet, patáit és bőrét egy fapóznára felfüggesztik, és azt mondják:„Ezekaző lovai, amelyeken a Paradicsomba lovagol." Megölt ellenségeit kis fából faragott bábukkal szimbolizálják, amelyeket a sírba helyeznek, s azt mondják: „Ezek az ő szolgái, akik szolgálják őt a Paradicsomban."20 A feljegyzés tehát megemlékezik a fegyver- és ital(étel?)melléklet adásáról, a részleges lovastemetkezésről, a sírkialakításról és halom emeléséről. Bár általában nem jellemző, de az arab szerző által említett, az elhunyt megölt ellenfeleit szimbolizáló fabábukat is regisztrálták fafödémes, azon részleges lócsontvázat tartalmazó sírban, a beszédes nevű Torszk mellett.21 Ez azonban egy oguz eredetű, fekete süveges harcos temetkezése volt, akinek sírja még jól őrizte a régi sajátságokat.22 Az oguz temetkezési rítus jellemzői Kriger és Ivanov a Volgántúl és az Urál folyásvidékének régészeti kutatása során arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált területen szétválasztható két temetkezési emlékcsoport a 9. század vége és a 11. század közepe közötti időszakból. Ezek különböztek egymástól mennyiségileg és területi koncentráltság tekintetében is, továbbá helyi ismertetőjegyek jellemezték egyes részeinek temetkezési sajátosságait.23 Az írott kútfők értesítéseiből tudjuk, hogy a besenyő törzsek egy kisebb töredéke korábbi szállásterületükön, a Volga-Urál 20 Simon 2007,36.Tökéletes felfogásbeli analógiája ennek a 14. századi krónikakompozíció (60. cap) által megőrzött monda Lehel (Lél) vezér haláláról, aki kivégzése előtt,,.. .kürtjével oly erősen homlokon sújtotta a császárt, hogy a császár ettől az egyetlen ütéstől szörnyethalt. S ezt mondta neki: »előttem mész majd, és szolgálni fogsz nekem a másvilágon.« A szkíták hite ugyanis az, hogy mindazoknak, akiket életükben megölnek, szolgálniuk kell őket a másvilágon'' (Bollúk 2004,38). 2' Vö. Pletnéva 1958,161 -162. Az orosz őskrónikában tork [türk] az oguzok megnevezése - lásd pl. első feltűnésükkor, 1054-ben (RPC143). 22 Fedorov-Davydov 1968,60-62; Fjodorov-Davidov 1983,47-49. 23 Vö. Kruglov 2003,13. közötti sztyeppén maradt a térség oguz korszakában is.24 Ez a besenyő néprész mint yataq, azaz idegen fennhatóságot vállaló töredék25 az oguzokhoz képest meglehetősen szegényként tűnik fel a 920-as évekre Ibn Fadián helyszínen tett beszámolójában,26 és erre mutatnak a vidék besenyőkhöz köthető halomsírjainak szerény mellékletei (zabla, kengyel, vaskés és nyílhegyek) is. Ezek a temetkezések csekély számúak és nagy kiterjedésben szóródnak.27 A 9. század végétől a 11. század első harmadáig a Volga-Urál közti térség domináns lakosságát az oguzok alkották, akiknek temetkezéseit vizsgálva Kruglov úgy nyilatkozott, hogy azok az északi Kaszpi-térségben nem keveredtek más népek emlékeivel, így ez az a terület, amelynek egykorú oguz emlékei egzaktul megragadhatóak.28 A besenyő temetkezések ismertetőjegyeinek egy része átfedést mutatott az oguz halomsírok egyes jellemzőivel, amelyek az alábbiak: földből emelt halom a sírgödör felett, amely téglalap alakú, egyszerű aknasír, az eltemetett váza nyújtott helyzetű, hanyatt fektetett és Ny-K-i tájolású.29 Ezekkel szemben az adott földrajzi régióban és időszakban az oguzokhoz köthető temetkezések jellemzőitől tipikusan eltérő sajátosságokat is rögzítettek. Ezek legfontosabbika volt a részleges lovastemetkezésre utaló csontmaradványok a sír aljában, egy szintben az elhantolttal, többnyire annak bal oldalán. Emellett, ahogy arra már utaltunk, hiányoztak a hétköznapi életben használt, megkülönböztető jelleggel rendelkező tárgyak, a női sírok, és általánosságban igen sekély sírmélységet regisztráltak.30 24 „Tudnivaló, hogy abban az időben, amikor a besenyőket kiűzték tulajdon földjükről, némelyek közülük önszántukból és saját elhatározásukból ott maradtak, az említett úzokkal összeköltöztek s mostanáig közöttük vannak, és olyan ismertetőjeleik vannak, hogy meglehet különböztetni őket és észre lehet venni, hogy kik voltak, és hogyan esett meg, hogy elszakadtak övéiktől; ugyanis öltönyeik rövidek, térdigérők, s ezek ujjai válltól kezdve le vannak vágva, amivel mintegy jelzik, hogy övéiktől és törzsbelieiktől elszakadtak." (dai 169.) Ugyancsak ismeri a Hudúd al-Álam a kazár-besenyők mellett a török besenyőket, azaz a helyben maradtakat (Minorsky 1937, 67, 83, 101). Ezzel a hódolt besenyő népességgel találkozott oguz területen Ibn Fadián is (Simon 2007,42). A oguzok 22 törzse közül Käsgari a 19. helyen említi a Báéánák törzset. A yataq-besenyők Rasid ad-Din és Abu'l-Gázi listáján is a 14. helyen szerepelnek Becönö alakban (Ligeti 1986,381). 25 Vö. Simon 2007,43,168. jz. 26 [Még oguz területen utazva - K.-K. AJ „elérkeztünk a besenyőkhöz, akik... az oguzokhoz képest szegények. Láttam ugyanis az oguzoknái olyanokat, akik tízezer lovat és százezer juhot birtokolnak. Itt a legtöbb, amit ezek a juhok legelnek, az a hó alatti fű, amit a karmukkal kapar- nakki."{üo. 42-43.) 27 Ivanov 2006,455. Vö. GarustoviC-ivanov 2001,86-94. 28 Kruglov-Maryksin 2012,410. 29 Kriger 1993,138. 30 Plettneva 1958,153-155,159; GarustoviC-Ivanov 2001,94; Krugiov 2003,13. 279
