Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Katona-Kiss Attila: 10–11. századi oguz halomsírok a Kaszpi-tenger északi partvidékéről

Az oguz temetkezésekben jelentkező régészeti jellegzetességekkel Kriger és Ivanov után Kruglov foglalkozott behatóan.31 Az ide sorolható sajátosságok a következők: földből emelt kurgánok, a halmok azonban gyakran bronz- és vaskori sírépítmények voltak; többnyire téglalap alakú, egyszerű aknák, illetve a sírgödör két hosszanti oldalában kiképzett padkás sírok; 0,5-2,2 méter közötti sírmélység; a sírok Ny-K-i tájolásúak, de gyakori az évszakonkénti eltérés É-nak vagy D-nek (ÉNy-DK, DNy-ÉK); a csontváz nyújtott helyzetű, hanyatt fektetett; részleges lovastemetkezés nyomai, a hátas maradványai azonban nem az elhan- tolt mellett, azzal egy szintben jelentkeznek, hanem a felett, tehát vertikálisan, azaz térben elkülönülve, ez lehet a sír betöltésében, a födémen, de a koporsó fedelén is;32 különböző fakonstrukciók kialakítása a sírban: ez lehet födém, deszka- vagy rönkkoporsó, valamint növényi vagy faalapú derékalj is.33 A meglévő ismertetőjegyek eléggé jelentős mennyiségűek a női és a gyermeksírokban is. Nem a jellegzetes oguz ismérvek közé tartozik, de egyes esetekben megfigyelhető volt a nyújtott testhelyzetben eltemetett oldalra fordítása, a K-Ny-i tájolás, a túlvilági útra szánt ételmelléklet adása34 (amelyet a sírgödör sarkában dokumentáltak) és a krétapor, illetve szén jelenléte a temetkezésben.35

31 Az alapvető oguz temetkezési sajátosságok lassan gyűltek össze az idők folyamán. Tudásunkat Pletneva 1958, 161-162; 1981, 218; Kriger 1993,138; Kruglov 2001,395-403; 2003,13; Kruglov-Maryksin 2012,410 alapozta meg és foglalta össze.

32 Vö. Pletneva 1981,219; Kriger 1993,138; Kruglov 2001, 399; 2003,19. Az ilyen, vertikális eltérést mutató, részleges lovastemetkezések Fedorov-Davydov rendszerében a B-l és T-l típust képviselik (Fedorov-Davydov 1966,124,126).

33 Kriger a lovastemetkezésnél megfigyelhető vertikális eltérést és a födém kialakítását lokális sajátosságként értékelte. Ezek a helyi jellegzetességek az adott terület adott időszakában egyértelműen azonosíthatóvá tették a temetkezési szokás hordozóit. Ide sorolt még olyan tárgyakat, amelyek ezekkel párhuzamosan kerültek felszínre, mint pl. kopousekeket, madár alakú felvarrókat, kantárve- reteket, feszítőággal (oldalpálcával?) ellátott zablákat, fülbevalókat, nemesfém tárgyakat (Kriger 1993,138). Ide tarozik, hogy a sírépítményben lévő fakonstrukciókat Pletneva is az oguzokhoz kötötte, de mivel a Volgán túli anyagot nem elemezte, így - nem lévén gyakori a Volgától nyugatra - nem kapott különösebb hangsúlyt. Vö. Pletneva 1958,161.

34 Lásd az Ibn Fadián által lejegyzett szokást az italmelléklet adásával kapcsolatban.

35 Kriger 1993,138; Kruglov 2001,395. Ide tartozik, hogy Garustovié és Ivanov is hasonlóan adta meg az oguz kurgántemetkezések jellemzőit, azonban bizonyos esetekben eltérnek a megfigyeléseik a fentiektől. így szerintük az oguz temetkezések főbb jellemzői az alábbiak: a sírok korábbi kurgánokba beásott, egyszerű, téglalap alakú aknasírok (minden halomba egy sír). A fafödém jelenléte regisztrálható, de nem attribútum; a váz helyzete nyújtott, háton fekvő, tájolása Ny-K. Gyakori a felkantározott és felnyergelt lóbőr, amely a födémen, a csontváz felett fekszik, a ló fejének szerszámzata gazdagon díszített. Jellemzőek a négyszögletes nyereghevedercsatok,

A felsorolt sajátosságokhoz tartozik még az ovális kurgánok, a kollektív temetkezések és a csontmaradványok tudatos szétdúlásának kérdése, azonban ezek megítélése terén a kutatásban nincs konszenzus.

Kurgánok sora, amelyekben oguznak minősíthető temetkezések voltak, egy kissé megnyúlt, ovális-elliptikus formát mutattak.36 Pletneva külön típusba sorolta kurgán-tipológiájában ezeket a „teknő formájú halmokat", amelyek mélyedéseiben a kőréteg „fűvel volt borítva".37 Bár a köves kurgánok majd csak a kunokkal tűnnek fel a kelet-európai sztyeppén,38 de az elvet tekintve mindenképpen ide vág Horváth Ferenc véleménye, aki szerint ez a forma nem képez külön típust; egyszerűen a domb tömegét adó föld és kőtömeg nagy része a sírkamrát fedő deszka vagy gerendaborítás elenyészésével a mélybe zúdult, így töltve ki az alján eltemetett és az áldozati állat közti üreget.39 Ez lehet a magyarázata az oguz kurgánok alakjának is, hiszen az oguz rítus alapjellemzője a korszakban a sírkamra födémmel való lefedése (és valószínűleg a Dest-i Kipcak szervezetébe betagozódott oguz elemekhez köthető annak 12. századi továbbélése).

Pontosabb megfogalmazásra szorul az az álláspont, hogy a 9-11. század közé keltezhető nomád temetkezések csak egyéniek voltak, azaz magukban, elszigetelten álltak szétszórtan a sztyeppén. Az oguzoknál adatolhatóak az olyan halomtemetkezések, amelyeket szállás-, avagy kiscsaládi temetőként, közös nyughelyként értelmezhetünk.40 Az azonos rítusú és hozzávetőlegesen egykorú sírok száma között különböző variációk voltak megtalálhatóak (férfiak, nők, gyermekek), viszont a közös halmokban négy főnél több eltemetette! nem találkozunk.41

Kruglov oguz jellegzetességnek tartja a csontvázak tudatos szétrombolását is. A rituálé céljaként a halottak szellemének ártalmatlanná tételét nevezte meg.42 43 Az általa vizsgált anyag elemzése azt mutatta, hogy az

az övék, az egybeöntött, ovális alakú csatok és díszített szíjvégek, a

madár alakú függők, a fülkanalak (kopousekek), a díszes korongok

és a szaltovói típusú köves gyűrűk (GarustoviC-Ivanov 2001, 94). Vö.

GarustoviC-Ivanov 2001,132 ris. 3,2; 137 ris. 8,1.

36 Kruglov 2001,403.

37 Pletneva 1981,218.

38 Vö. Pletneva 1958, 172-173; Fedorov-Davydov 1966, 120-127, 142- 147; Horváth 2001,122.

39 Horvath 2001,124.

40 Kruglov 2001,403.

41 Uo. 405. Kruglov szerint ennek a gyakorlatnak lenne a folytatása a

sarkeli nomád temető (amelynek oguz profilja ilyen módon is kidomborodik).

43 Kruglov 2001,415.; 2003,49-55.

280