Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Katona-Kiss Attila: 10–11. századi oguz halomsírok a Kaszpi-tenger északi partvidékéről

helyet fog kapni, amit kiegészít a további lelőhelyek anyagának felsorakoztatása. Jelen dolgozattal a célja azonban egyelőre csak az „alapok" lerakása.

Az írott források adatai

Az oguz szállásterület

A muszlim és bizánci szerzők adataiból jól ismerjük az oguzok által ellenőrzött területet, amely a 10. századra elérte az ismert kiterjedését: a karluk hatalom időleges meggyengülésével és a besenyő törzseknek a Volga-Ural vidékéről a kelet-európai térségbe való vándorlásával kialakult az a földrajzi egység, amelyet az iszlám világ 10. századi, illetve az abból merítő későbbi geográfusai az oguz törzsek szállásterületének, a Dest-i Oguz-nak neveztek. Az oguz törzsterületről fontos értesüléseket hordoztak Maszúdi,6 al-lsztahrí,7 Ibn Haukal,8 al-Mukaddaszí,9 Idríszí10 műveinek információi, valamint a Hudúd al-Álam11 és a DAI hasábjain olvasható adatok.12 Természetföldrajzi tekintetben az oguzok szállásterülete a 9. században az Urál-folyó és az Aral-tó környéki nagy kiterjedésű sztyeppevidék volt, amely a 10. századra a Volgáig terjedt. Jelentősebb folyói a Volga, az Urál, az Emba és a Szari-Szu voltak. Tágabb szállásterületük északon valószínűleg a Cselkar és Irgiz medencéit foglalta magába, valamint a Káma, aTobol és az Isim folyók menti sztyeppékét. Nyugatról a Kaszpi-tenger és a Volga adta az oguzok határát, délnyugaton pedig felölelte az Usztyurt-plató jelentős részét. Délen az oguz szállásvidék részét képezte a Kuvan-darja és a Zsany- darja medencéje, a déli régió fő folyója a Szir-darja volt. Végül a keleti határt a Csu alsó folyása, a Tien-san és a Balhas-tó környéki vidék adta. Ez a hatalmas terület, mely a Balhastól a Volgáig húzódott, gyakorlatilag a mai Kazahsztán jelentős részét lefedte.13 A Kazár Kaganátus bukása (965) után az oguzok birtokba vették a Volga és a Don alsó folyása közötti sztyeppét is, megváltoztatva

6 Kmoskó 2000,205.

7 Uo. 18-19, 26,29,31,36,42.

8 Uo. 59-60,73,77,79.

9 Uo. 121.

10 Vö. Erdélyi 1997,154-155.

11 Minorsky 1937,53.

12 A DAI csak szűkszavú adatokat közöl az oguz törzsek földrajzi helyzetét illetően, de azt megemlíti, hogy a Dnyeperen túli négy besenyő törzs szomszédos az oguzokkal, szállásterületük távolsága az oguzok legelőitől ötnapi út. Az oguzok területei közel vannak a kazárok határaihoz, ezért mind őket, mind a besenyőket meg tudják támadni (Dai 63,169).

13 Tolstov 1948, 249; 1950, 252; Golden 1990, 275; Erdélyi 1997, 154;

Cahen 2001,1106; VAsAry 20032,153.

ezzel a régió évszázadok alatt kialakult politikai arculatát.14 Ezzel az Oguz-sztyeppe elérte kiterjedésének legnyugatibb pontját.

Az oguzokhoz köthető temetkezések régészeti emlékei ennek a területnek a nyugati szárnyán vagy annak egy részén sűrűsödnek. A régészetileg értékelhető jelenségek kurgánsírokban öltenek testet, amely temetkezéseket a korabeli harcos elit nyughelyeinek vél a kutatás. Ezek miatt azonban az oguz műveltségről kialakított kép társadalomtörténeti következtetések levonására csak korlátozottan alkalmas. Egyelőre nem ismerjük a további oguz szállásterületek oguz kori emlékeit, sem pedig az oguz köznép hagyatékát - bár egyes kurgánsírok olyan szegényesek, hogy felvetülhet annak a lehetősége is, hogy esetleg a köznép temetkezéseit se sírmezőkben keressük, amilyeneket egyébként nem ismerünk. Bár Pletneva eredményei óta számos új sírhalmot kutattak meg, érdemes hangsúlyozni, hogy megállapításai szerint Dél-Oroszország- ban a kurgánok 40%-a szegény temetkezést rejtett.15 Fedorov-Davydov szerint a halom nélküli késő nomád temetkezések csak elenyésző számúak,16 ettől függetlenül Pálóczi Horváth András a kunok sztyeppéi temetkezései kapcsán - avar és magyar példára hivatkozva - valószínűsítette, hogy a köznépnek halom nélküli, egyszerű sírhantos temetői is voltak.17 Viszont a néhány síros kurgántemetőkkel szembeni soros sírmezőket az orosz kutatás összefüggésbe hozta a nomád népek megtelepedésének kérdésével,18 azaz nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy a szegényes (vagy esetenként gyakorlatilag melléklet nélküli) kurgán- temetkezésekben mégis csak a még nomád köznép sírjait keressük. Ibn Fadián arról is beszámol, hogy azokat a betegeket, akik szegény emberek, „kihajítják a pusztaságban és elmennek onnan"19 - ez a momentum is befolyásolhatja a kérdés megítélését.

Ibn Fadián leírása

Még mielőtt az első oguz kurgánokat azonosították volna, írott forrásból, Ibn Fadián Riszálá ['jelentés'] című művéből a kutatás már ismerte az oguz elithez tartozó harcosok temetkezésének némely aspektusát. Szer14 Kruglov-Maryksin 2012,409.

15 Pletneva 1958,173.

16 Fedorov-Davydov 1966,131.

17 PAlóczi Horváth 1973,244.

18 Fedorov-Davydov 1966,201; Selmeczi 1988,181. <9 Simon 2007,36.

278