Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Katona-Kiss Attila: 10–11. századi oguz halomsírok a Kaszpi-tenger északi partvidékéről
Katona-kiss Atilla 10-11. SZÁZADI OGUZ HALOMSÍROK A KASZPI-TENGER ÉSZAKI PARTVIDÉKÉRŐL Bevezetés A kutatásban már a múlt század első felétől jelen voltak az oguz törzsek műveltségét és régészeti emlékeit érintő vélemények, de a rendszerezett, konkrétabb eredmények csak az 1950-60-as években születtek meg. Ezeket egészítik ki az utóbbi években és évtizedekben napvilágot látott elemzések és összefoglalások. Előbbiek közül Pletneva és Fedorov-Davydov munkássága1 volt meghatározó, a közelmúlt eredményeit pedig Kriger, Ivanov és Garustovic, valamint Kruglov kutatásai2 fémjelzik. Ezt megelőzően azonban az oguzokhoz köthető kulturális háttér régészeti vonatkozásait inkább csak Ibn Fadián leírásából, semmint ásatások leletanyagából ismerték. Ennek fő oka egyrészt az volt, hogy a kutatás a kelet-európai sztyeppe 10-14. századi múltjának régészeti emlékeit elsősorban a Volga és az Al-Duna közötti területen kereste és elemezte, a témánk szempontjából történelmileg releváns Volgán túli területek kutatottsága közel sem volt ilyen mérvű. Jól érzékelteti mindezt az a momentum, hogy a késő nomád műveltségi körhöz tartozó népek emlékeit részletesen taglaló első publikált munkában (1958) Pletneva mindössze 3 sírt tartott oguznak ezen a területen. Bár a földrajzi keretek miatt ezekben az esetekben a Kijevvel ideiglenesen szomszédos, az óorosz forrásokban tork néven felbukkanó, 11. század közepére keltezhető „késő oguz", illetve oguz gyökerű fekete süveges temetkezésekkel számolhatunk, véleményét még 1981-ben is fenntarthatta. Másrészt, ha a későbbiekben meg is kísérelték bevonni a vizsgálatba a Volgán túli lelőhelyek anyagát, azokat a hasonló korú besenyő emlékekkel együtt értelmezték - így lett a besenyő és az oguz emlékek korpusza az„l." időrendi 1 Vő. Pletneva 1958; Fedorov-Davydov 1966. 2 Vö. Kriger 1993; Garustovií-Ivanov 2001; Kruglov 2001; 2003; 2005; 2012; Kriger (1985) és Ivanov (1990) disszertációi, amelyek ugyancsak taglalták a kérdéses korszak és földrajzi régió oguz régészeti vonatkozásait, sajnos kiadatlan kéziratok, de az elősorolt írásaik sűrítik eredményeiket. csoportja Fedorov-Davydov tipológiai rendszerének.3 Az oguzok régészeti emlékeinek meghatározásánál egyfajta érdektelenség is megfigyelhető volt a történelmi és földrajzi megállapításokból fakadó kényszerítő erejű következtetésekkel szemben, ami pedig szükségszerűen kijelölt volna egy időrendi és földrajzi keretet, ahol a sajátosságok kereshetőek lettek volna. Csak később kezdtek foglalkozni a temetkezési rítuson belül megragadható különbségekkel és jellegzetességekkel, valamint a sokszor ezekkel együtt jelentkező, tárgyi anyagban rejlő eltérésekkel, amely emlékkörben végül is a 10-11. századi oguzok régészeti emlékanyagának jellemzői összpontosultak. Megválaszolatlan kérdések azonban továbbra is vannak. így pl. jogosan utalt E. V. Kruglov az oguz régiségek feldolgozása kapcsán arra, hogy a kérdéses időszak, azaz a hozzávetőlegesen a 9. század vége és a 11. század első harmada közé eső periódus belső kronológiájának kérdéskörével gyakorlatilag senki sem foglalkozott, de nincs teljes konszenzus még az oguz kurgánsíroknak a feltárt lelőhelyek alapján felvázolt területi kiterjedésében sem.4 Ezek mellett nyitott kérdésnek kell tekintenünk az oguz régészeti anyag viszonyát a többi korszakhoz tartozó nomád nép (a besenyők, kunok és fekete süvegesek), valamint a Kaszpi-tenger északi régiójának az oguzokat megelőzően ott élt lakosság emlékeihez.5 Jelen munka a Volga-Urál vidéki 10-11. századi oguz kurgántemetkezések jellemzőinek az összefoglalását kívánja adni, valamint ezen sajátosságoknak és a sírok tárgyi anyagának bemutatására összpontosít néhány jellemző, konkrét lelőhely emlékeire támaszkodva. A szerző szándékai szerint a téma további feldolgozásában komplett kutatástörténet, a sajátosságok mélyebb elemzése, a tárgytípusoknak a késő nomád műveltségi kör emlékei közé történő tipológiai besorolása is 3 Fedorov-Davydov 1966,9. 4 Vö. 1. ábra. 5 Kruglov 2001,399. 277
