Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Gergely Katalin: Erődítéskutatás Zalavár-Várszigeten – Kerámia és keltezés

nélküli települések, központok jellemeznek, s csak a második-harmadik települési fázisban, a kései 9. században öveznek sánccal, fallal.29

Bár a sánc gerendaszerkezeteiből, illetve cölöpéi közül számos mintát gyűjtöttek a különböző ásatási ciklusokban is, dendrokronológiai vizsgálatukra eddig nem került sor. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően 2012-ben a szombathelyi múzeum raktárában előkerült egy, a Vársziget északi szélén 1979-ben végzett ásatásból származó cölöpöket tartalmazó láda, amelyek vizsgálatát Grynaeus András végezte el.30 Eredményei a régészeti érveléssel egybehangzó eredményt hoztak, a 9. század végére, a 880-as évekre keltezve az erődítést. Mikulcice és más korabeli erődítések újonnan publikált dendrokronológiai eredményei31 összhangban állnak a zalavárival, létrejöttük egyazon várépítési hullámba illeszkedik.

Kísérlet Zalavár kora középkori kerámiájának kronológiai rendszerezésére

Az erődítés leletanyagának elemzésével a sánc keltezése mellett egy sztratigráfiai alapon történő kronológiai, tipokronológiai rendszer felállítása volt a célom. Ennek részletes kidolgozására a leletanyag nem alkalmas, de az erődítés feltöltéséből és az egyes, általam vizsgált településrészletekből előkerült leletek,32 valamint a szakirodalom eredményei alapján a kerámiakészítés változásának néhány elemét mégis meghatározhatjuk.

Zala megye gyarapodó számú késő avar kori, avar kor végi temetői és telepei a régió 8-9. századi kerámiáját egyre jobban megismerhetővé teszik.33 A 9. század első feléig, Zalaváron a megtelepedés fázisában, a 840-es években még egyes avar hagyományú, archaikus megjelenésű edények általánosan használatban voltak. Ezek jellemzője, hogy kivitelük durvább, vastag falúak, a nagy szemcse méretű meszet és kavicsot tar29 Zotz 1993,1995.

30 Grynaeus 2015.

31 A 2014 szeptemberében rendezett Quo vadis Mikulcice? című kollokviumon elhangzott előadásokra hivatkozva, valamint Henning- Ruttkay 2011; Henning 1998.

32 Zalavár-Vársziget északkeleti részéről, Cs. Sós 1973-1978 közötti ásatásaiból származó kerámia Gergely 2010, valamint a Zalavár- Vársziget déli részéről, a Homokgödröt övező térség, Fehér Géza és Cs. Sós Ágnes 1951-1954 közötti ásatásaiból származó leletanyag Cs. Sös 1963; GERGELY 2016b; valamint Zalavár-Kövecses szigetről előkerült leletek Cs. Sós 1984 alapján.

33 Pl. Garabonc-Ófalu Szőke 1994b;1992a; 1992b; Alsórajk Szűke 1996;

Nagykanizsa környéki települések Szűke 1994a; 1992c; SárvárVégmalom Szűke 1992d; Keszthely-Fenékpuszta Müller 2010; több

Keszthely környéki temető anyaga (pl. Zalaszabar-Borjúállássziget

és Gyenesdiás) Müller 1994.

talmazó agyagok felhasználása miatt felületük rücskös. A soványító anyagok intenzív használata miatt kialakult egyenetlenségek eltüntetésére az edényeket gyakran sűrű agyagmáz bevonattal látták el. Formai kialakításukra leginkább a gömbös test jellemző, ami a késő avar kori edényművességben általános.34 Ennek a fázisnak az edényei Zalaváron eddig a déli, Homokgödröt övező térség felületének kutatásából ismertek nagyobb számban.

A 9. század második felében virágkorát élő zalavári központ és a köré gyűlt udvarházak, valamint szolgálónépi falvak kerámiájára az egységes, állandósult, jó minőségű és igen nagy mennyiségű kerámia jellemző. Ennek a technikai egységesülésnek a főbb összetevői már a 8. század végétől megfigyelhetőek: a kézi korongolt áru kizárólagossága, a soványítás és az égetés homogenitása.

A soványítást tekintve az agyaghoz hozzáadott adalékanyagok spektrumának egyszerűsödése (például a pelyvás vagy samottos soványítás eltűnése), a homokos-kvarchomokos soványítás fölénye figyelhető meg a korábbi korszakok sokszínűségéhez képest. A homokos-kvarchomokos soványítás dominanciája mellett csökkenő arányban számolhatunk a korábbi időszakban kedvelt nagy szemcseméretű meszes és kavicsos soványítás jelenlétével. Idegen kapcsolatokra, import darabokra utalnak az extra adalékanyagú edények, például a grafitos és aranycsillámos töredékek. Igen jó minőséget képviselnek azok a soványító anyag nélküli, jól iszapolt anyagú kerámiák, amelyek egy speciális felületkezelési eljárással, a fényezéssel együtt a polírozott asztali díszedények kategóriájának feleltethetők meg. A kézi korong használata általános, csupán a díszkerámia esetében merült fel a gyors- korongolás lehetősége, azonban a vékonycsiszolatos vizsgálatok nem igazolták a technikai újítást.35 Az edények égetése a korszak általános szokásának megfelelően az ún. vegyes égetési eljárással történt, legfeljebb 650-850 °C-on.36 *

Az edények formai kialakítására és díszítésére egy szélesebb-tágabb régiók között érvényes trend nyomta rá a bélyegét. Jellegzetes, 9. században meg34 Szűke 2011,533, Abb. 6-9.

35 Szőke Béla Miklós és Herold Hajnalka közös projektje (Osztrák- Magyar Akció Alapítvány) a polírozott kerámia vizsgálatára Die Prunkkeramik der Karolingerzeit in Zentren der östlichenRandgebiete des Ostfrankenreichs címmel; Herold 2007; 2010; Szűke 2014,105.

36 A két szélsőséget a házikerámia; Bajnóczi-Tűth-Mersdorf 2005, 32., és a polírozott díszkerámia; Herold 2010,Tab. 3. jelenti.

236