Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Gergely Katalin: Erődítéskutatás Zalavár-Várszigeten – Kerámia és keltezés
jelenő forma az erős vállú, összeszűkülő aljú fazék,37 de megtalálhatók még olyan egyszerű edényformák is, mint a hagyományosan a késő avar korra tehető gömbös testű, a hordó alakú, esetleg bikónikus kialakítású.38 A legnagyobb többséget azonban már a to- jásdad edények teszik ki. Díszítésben a hullámvonal- és egyenesvonalköteg-díszítés túlsúlya mellett ezek egyvonalas változatai, a hullámvonal- és csigavonalminta, valamint a változatos fésűbeszurkálások, bevagdosá- sok is megfigyelhetők. Az edény felületét általában háromnegyed részben borították díszítéssel, az egyes díszítéstípusokat változatos kombinációkban vitték fel az edénytestre. Az extra vagy ritkább díszítéstípusokat (fésűbeszurkálás, bevagdosás, benyomkodás stb.) azonban mindig az edény vállán helyezték el. A leletanyag összetétele az eddig vizsgált településrészleteken a fazekak 85 és 95% közötti dominanciáját mutatta ki. A tárolásra és tálalásra szolgáló asztali áru, azaz a polírozott díszedények 3 és 10% közötti arányban alkotják az edénykészletet. A fennmaradó néhány százalékot a tálak csoportja képezi, leggyakoribb típus a fordított csonka kúp alakú, mélytál. A korábbi településtörténeti kutatások merev periodizációja és a rétegelméletnek megfeleltetett leletanyag alapján felállított relatív kronológiai rendszer meglehetősen sematikus (lásd 2. ábra), ma már számos ponton megkérdőjelezhető, illetve cáfolható.39 A Vársziget településtörténetének egyre mélyrehatóbb megismerésével a 9. századi virágkort követő időszakban, a 10. század során kisebb létszámú, eltérő összetételű lakosság jelenlétével lehet számolni. A leletanyagban ez idáig nem lehetett teljes folyamatosságot kimutatni a Karoling-kort követően egészen az Árpád-korig, azaz egyelőre nem tudunk minden régészeti fázishoz, korszakhoz önálló, határozottan elkülönülő lelethorizontot kapcsolni. A 10. század leletanyaga nem hordoz olyan markáns jegyeket, amely alapján új impulzusokat mutató, önálló edényműves- ségről beszélhetnénk, inkább a Karoling-kori kerámiakészítés hagyományainak továbbélésével lehet ebben az időszakban számolni. A 9. századot követően határozott cezúrát csak az Árpád-kori leletek képeznek. A sáncátvágások lelethorizontjainak vizsgálata során azt 37 Szőke 2000,324. és 54. jegyzet. 38 Szőke 2011,532-534, Abb. 5-9. 39 Cs. Sős 1963,10., valamint táblái 9. századi, 9-10. századi, 10. századi és 11. századi megjelöléssel szerepelnek. A régészeti jelenségek cáfolatát lásd Szőke Béla Miklós Zalavárral foglalkozó tanulmányaiban, elsőként Szóke 1976. tapasztaltam, hogy a legalsó rétegeket minden esetben a 9. századi kerámia keltezte. A sáncnak a feltöltési és omladék rétegei pedig kevés, de biztosan Árpádkorinak tartható kerámiát tartalmaztak. Ugyanakkor az átmeneti időszakra, 10. századra keltezhető leleteket a sánc rétegeiben nem lehetett megfogni. A Karoling-kori és az Árpád-kori kerámiakészítési gyakorlat közti különbségek, a hagyomány változásának tendenciái a Vársziget egyéb településobjektumaiban talált leletanyag és a környező szigetek telepkerámiája40 alapján a következő néhány momentumban foghatók meg. A 9. századot követő, kora Árpád-kori időszakból származó leletanyagokban nem találtam jól iszapolt, soványító anyag nélküli, polírozott felületű edényre utaló töredéket.41 A legjobb minőségű, so- ványítás nélküli kerámia eltűnésével párhuzamosan a meszes soványítás is kiveszik. A nagy méretű szemcsés mész adalékanyagként való felhasználása már egyáltalán nem jellemző, elvétve találkozunk a mész lisztszerű mészporként az agyaghoz keverésével. Ahogyan a so- ványításban, a méretek és a formai kialakítás tekintetében is egy egységesülési, egyszerűsödési folyamatnak lehetünk tanúi. A valódi uniformizálódás ekkor megy végbe, az edénytípusok és azok formai-díszítésbeli kialakítására a teljes homogenitás lesz jellemző. A standardizálódó méretű és kialakítású fazekak mellett új elemek nem jelennek meg, csak a bogrács42 és néhány palack jelent típusbeli változatosságot az Árpád-korban.43 A Karoling-kori házi kerámia formakincse szűkül, eltűnik a jellegzetesen 9. századi fazékforma, a széles szájú, erősvállú, lefelé erősen összeszűkülő edénytest, és nincs jelen a bikónikus forma sem. Egyszerű formai kialakítások, mint a gömbös test elsősorban a kisebb méretű nyomott bögrék esetében mutatható ki, egyeduralkodóvá válnak a tojásdad, nyomott hordós formák. Egyes részletmegoldások kikopnak, mint például a talpkorongos fenékkialakítás, s az egyszerű levágott vagy lekerekített peremek helyett az Árpádkorban a profiláltabb peremmegoldások alkalmazása tűnik fel. Bár a zalavári Árpád-kori kerámiaanyagnak természettudományos vizsgálata ez idáig nem volt, 40 Elsősorban Cs. Sós Ágnesnek a Vársziget északi szélén végzett feltárásaiból származó és Zalavár-Kövecses sziget leietanyaga alapján. 41 A vizsgált leletanyagban nem jelent meg az Árpád-kori fényezett felületű palack, Takács 2000. 42 Mindössze egyetlen cserépbogrács töredéke került elő, az I. sáncátvágás anyagában. 43 Nem polírozott felületű palack az Árpád-kori leletanyagban többször is előfordult, pl. a déli tömbben É/27 szelvényben Cs. Sős 1963, Tafel LXXXIX:1; és a Kápolna területén Cs. Sós 1963,Tafel XCIII: 12. 237
