Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Gergely Katalin: Erődítéskutatás Zalavár-Várszigeten – Kerámia és keltezés
szakasz körül, kb. 115 cm mélységben, a szürke törmelékes, égésszemcsés és barna agyagos rétegben (15. ábra). Itt kavicsos és apró mészport tartalmazó agyagból készített edénytöredékek láttak napvilágot: különlegességük a perembelső beszurkált díszítése és a vízszintesen beböködött fésűdísz (15. ábra 2-3), valamint előfordultak háromágú, illetve négyzetbe húzott kereszt alakú fenékbélyeges töredékek is (15. ábra 1,4). Nagy mennyiségű kerámiát, feltehetően a korábbi település szemetét tartalmazta a rácsos gerendaszerkezet rétege a kutatóárok 7-12 m közötti részén, 160— 200 cm-es mélységben (16. ábra). A gerendák felett sűrűn bekarcolt „zsinóros" hullámvonal díszes, kisméretű fazék töredéke, valamint déllé és szvasztika alakú fenékbélyeg töredéke látott napvilágot (16. ábra 1-4). A gerendák közötti réteg leleteinek bemutatására két jó minőségű hullámvonalköteges díszű fazéktöredéket választottam ki, az egyik egy homokos soványítású sárgásvörösesre kiégetett fazék töredéke, a másik egy apró kavicsos soványítású, sötétszürkére kiégett bögre töredéke volt (16. ábra 5-6). A sánc külső, szárazon rakott kőfalának in situ maradt kövei közül polírozott palack nyaktöredéke, valamint kavicsos soványítású, slippel bevont felületű ferde bevagdosásos és hullámvonalköteges díszítésű edénytöredékek kerültek elő (16. ábra 7-9). Mindössze a kutatóárkon belüli szakaszponthoz kötve jelölte meg Cs. Sós Ágnes néhány lelet helyét (16. ábra 10; 17. ábra 1-2), melyek közül említésre érdemes a meszes soványítású, függőleges beszurkálással díszített narancsos színűre kiégett peremtöredék 12 m-es szakaszpontról. Konkrét helymegjelölés nélkül, a 2. ásónyomból származik egy mély tál töredéke (17. ábra 3). A metszetfalak tisztításából előkerült leletek között behúzott peremű tálka, összetett kereszt alakú, valamint napot formázó fenékbélyeges aljtöredékek és egy hordó alakú, hullámvonalkötegekkel díszített edény került elő (17. ábra 5-8). A sáncátvágás leleteit összességében a kvarchomokos soványítás dominanciája, 55%-os előfordulása jellemzi. Emellett jelentékeny, 25%-os a kavicsos soványítás aránya, míg a meszes soványítás mindössze 7%-ban mutatható ki. A soványítás nélküli, polírozott edények alkották a leletek 2%-át. A kutatóárok anyagában egyetlen töredék sincs, amely az Árpád-korra lenne datálható! A sánc feltöltésének leletanyagát abszolút korhatározóként nem, csupán postquem értelemben vehetjük számításba. A sáncátvágásokból előkerült leletek földbe kerülése nyilvánvalóan a sánc megépítésével, illetve feltöltésével van összefüggésben, rétegei közé a környező korábbi és korabeli települési horizont szemete került be. A sánchoz tartozó eredeti, bolygatatlan rétegek: a szárazon rakott falmaradványok, a gerendaszerkezetek, illetve a cölöprendszer leletanyaga kizárólag 9. századi anyagot tartalmazott, Árpád-kori kerámia csupán az erősen köves, felsőbb omladékrétegekben fordult elő, ezért az erődítés 9. század véginél későbbi keltezése a leletanyag alapján nem indokolt. Az erődítés keltezése a szerkezet és a település- szerkezet összefüggései alapján Az erődítés Fehér - Cs. Sós féle keltezését és szerkezetének értékelését az utóbbi másfél évtizedben többen is kritikával illették.25 A szerkezeti, településszerkezeti összefüggések alapján, valamint a leletanyag figyelembevételével ma már nem igazolható sem az erődítés Fehér Géza és Cs. Sós Ágnes által javasolt szerkezeti értékelése, sem pedig datálása. Az északi szigetszélen és a déli tömbben feltárt erődítéshez tartozó jelenségek elemzése alapján felmerült a lehetősége, hogy a korábban két különböző korba sorolt, eltérő szerkezetű erődítés valójában egyetlen védmű részét képezte. Ez a szerkezet pedig nem az Árpád-kori ispáni várakkal, hanem a 9-10. századi közép-európai, elsősorban alsó-ausztriai és morva erődítésekkel állítható párhuzamba.26 A Vársziget északkeleti részén az erődítéshez igazodó sírcsoportok pedig egyértelművé tették, hogy a sánc nem épülhetett a 9. század végénél, a 9-10. század fordulójánál később.27 A szerkezet jellege, a településszerkezeti, település- történeti összefüggések és a régészeti leletanyag mellett a történeti szituáció is a 9. század végi keltezést támasztja alá, ebben az időszakban tették szükségessé és nélkülözhetetlenné a városias település védelmét az egyre sűrűsödő idegen támadások. Szőke Béla Miklós legutóbb az erődítés építését a 890-es évekre valószínűsítette és Braszlav mosaburgi tevékenységéhez kötötte.28 A sánc építésének kései keltezését támogatják Nyugat-Európa Karoling-kori pfalzai is, amelyeket kezdetben ugyancsak a nyitott, erődítés 25 Bóna 1998; Ritoók2001; Mordovin 2010; Szűke 2015. 26 Pl. Staré Mésto Galuska 1998; Mikulfice Hladík 2012; BfeclavPohansko Dresler 2011; Gars-Thunau Száméit 1998; Sand FelgenhauerSchmiedt 2002. 27 Gergely 2015. 28 Szűke 2015,36. 235
