Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Gergely Katalin: Erődítéskutatás Zalavár-Várszigeten – Kerámia és keltezés
Gergely Katalin ERŐDÍTÉSKUTATÁS ZALAVÁR-VÁRSZIGETEN - KERÁMIA ÉS KELTEZÉS Az erődítés kutatása A közép-kelet-európai erődítések és erődített telepek kutatása, újraértékelése, valamint keltezésük pontosítása az elmúlt évtizedben a természettudományos módszerek bevonása révén újabb lendületet kapott. Ez újra ráirányította a figyelmet a Zalavár-Várszigetet övező erődítésre is, amelynek első átvágása több mint hatvan évvel, az első értékelése pedig több mint ötven évvel ezelőtt történt meg. Az ásatási megfigyelések és a leletanyag újraértékelése, valamint az erődítés szerkezete és keltezése kérdésének felülvizsgálata Zalavár esetében is fontos új eredményeket hozott.1 Zalavár-Vársziget 1950-es évekbeli kutatási programja a tervszerű település- és temetőfeltárásokat a Vársziget déli felében koncentrálta,2 míg a sziget peremén húzódó sáncot a Vársziget négy különböző pontján kutatóárkokkal derítette fel:3 az I. sáncátvágást a Homokgödör K-i részén,4 a II. átvágást az „elővár" déli peremén,5 a III. átvágást az ÉNy-i szigetsarokban,6 a IV. átvágást pedig a sziget déli nyúlványán végezték el (1. ábra).7 A Fehér Géza vezetésével, a Vársziget déli részén, a Homokgödörtől K-re eső területen folyó kutatóárkos és szelvényrendszerű feltárás során az ásatóknak nehéz megfigyelési körülményekkel és bonyolult rétegviszonyokkal kellett szembesülniük. A hosszú századokon át lakott terület építési fázisai összetett, nehezen értelmezhető viszonyokat teremtettek, amelyeket az újkori bolygatások és pusztulás tovább súlyosbítottak. 1 Cs. Sós 1963; 1973; Gergely 2015; 2016b 2 Fehér 1953; 1954. 3 Cs. Sós 1963,119-138., a korai kutatás részletesebb leírását lásd ott, ill. Gergely 2015. Az erődítés kutatásának leírásakor a dokumentációban és publikációban használt eredeti kifejezéseket vettem át, úgymint: várfalátvágás, várfalmetszet, külső vár, belső vár stb. 4 Cs. Sós 1963,119-120., Karte 3,7. 5 Uo. 122-125., Karte 8-9. 6 Uo. 125-129., Karte 10-11. 7 Uo. 129-133., Karte 12-13. 1951 és 1954 között először egy 17 m hosszú, K-Ny-i irányú kutatóárok, majd a hozzá kapcsolt szelvények segítségével tárták fel és különítették el egymástól a Vársziget erődítési rendszereinek különböző jelenségeit: a külső és belső falat (továbbiakban „külső várfal" és„belső vár"néven), a külső falszakasz kapunyílását és a belső vár egy trapéz alakú saroktornyát. Mind a külső, mind a belső várfalat a 11. századra datálták, a külső falat a szigetet körbevevő erődítésként, a belsőt az Árpád-kori monostort övező falként értelmezték. A külső várfal átvágása során bizonyos cölöplyukakat 9., másokat 11. századinak, további jelenségeket kora újkorinak véltek, így egy nagyjából azonos helyen futó, három különböző korú és eltérő szerkezetű erődítést feltételeztek.8 Ennek eredményeképpen alakult ki az az elképzelés, amely szerint a 9. századi erődítés egy kettős cölöpsor által közrefogott, döngölt földet tartalmazó vesszőfonatos szerkezet lett volna, amelynek párhuzamai a szomszédos szláv területeken is megtalálhatók,9 míg az Árpád-korra datált külső várfalat, mely a sziget teljes területét körbevette, a lehetséges süllyedéstől megóvó cölöpökkel támogatott keresztgerenda- szerkezeten alapuló kőfalazatként képzelték el.10 A további sáncátvágások ismeretében a 9. századi sánc szerkezete ekként pontosítható: magját egy kettős vagy hármas (?) cölöpsor alkotta, melyet a szürke agyagrétegbe ástak, a cölöpsorok közét pedig agyagos földdel töltötték ki. Helyenként (II., III. és északi szigetszéli szakasz) kimutatható, hogy a sáncot alapozási szintjében keresztbe rakott rács-, illetve hálószerkezetben lefektetett gerendákkal stabilizálták, s a földdel kitöltött gerendázatot kívülről egy szárazon rakott kőfallal köpenyezték. AII. és III. sáncátvágásban megtalálták az erődítést kívülről kísérő, feltehetően a mocsár felett 8 Uo. 10-13. 9 Uo. 32. Abb. 9. 10 Uo. 119., 134. 231
