Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)

Gergely Katalin: Erődítéskutatás Zalavár-Várszigeten – Kerámia és keltezés

gyakran feldúsuló víz eróziós hatásával szemben partvédelemül szolgáló vesszőfonatos szerkezetet is, cölöplyukak sorát és a sánc irányával megegyezően lefektetett deszkákat.11

Az erődítés újbóli kutatására 1973-ban került sor, amikor Cs. Sós Ágnes a Vársziget északkeleti szélén egy szigetszéli településrészlet feltárásakor hosszabb szakaszon követte az erődítés vonalát. Ezek a kutatások részben megerősítették a korábbi megfigyeléseket, részben árnyalták azokat. Ezen a területen sikerült a gerendaszerkezet kiterjedését tisztázni, valamint új jelenségként az erődítést kísérő árokszakaszt is feltárni, és ekkor derült fény egy temetőrészletre is, melynek sírjai az erődítés vonalához igazodtak.

Keltezés a régészeti leletanyag alapján

Cs. Sós Ágnes és Fehér Géza az ásatások kezdetén a sztratigráfiai viszonyok alapján merev és sematikus időrendet alakítottak ki.12 E szerint a sziget szélén húzódó külső erődítés, melyet egy (vagy két) periódus megelőz, nem lehet korábbi a 11. századnál. A rétegmegfigyelések mellett a várfalátvágási szelvényekben talált kerámialeletek alapozták meg Fehér Géza és Cs. Sós Ágnes keltezését. A sánc keltezése során ugyan nem a kerámia volt a leginkább meghatározó, de Fehér Géza felismerte és - a sánc Árpád-kori keltezése ellenére is - hangsúlyozta,13 hogy kizárólag az I. számú sáncátvágásból került elő Árpád-kori kerámia. Az itt tapasztalt rétegviszonyoknak és a Vársziget periodizációjának bemutatására az átvágásból származó kerámia- anyagot fényképes kronológiai táblába rendezte (2. ábra).14 A keltezést ennek eredményei alapján (is) úgy pontosította, hogy a fal megépítése legkésőbb Szent István korában történhetett meg.

A Vársziget körüli erődítés datálására vonatkozóan a régi sáncátvágásokból származó kerámiaanyagot tekintettem elsődlegesen mérvadónak.

A leltárkönyvi bejegyzések alapján minden leletet pontos mélységadattal csomagoltak el, ami - különösen a hosszan használt I. sáncátvágás anyagában - egy kronológiai sor felállításával kecsegtetett. Elképzelésem szerint a sáncátvágások rétegenként elkülöníthető leletei alapján sikerülhet a Vársziget eddig vizsgált-gyakran

11 Cs. Sós 1963,135.

12 Uo.10.

13 Fehér Géza ásatási naplója MNM Adattár VIII.75/1979, lásd Gergely 2015.

14 Cs. Sós 1963,Tafel LXXIII.

régészeti összefüggés nélküli - telepanyagain belül a

9. századi, a 9. század végi - 10. századi, illetve a kora Árpád-kori kerámiát elkülöníteni, és a kerámiakészítés változásainak tendenciáit megfigyelni. Valójában azonban a kutatóárkon belüli helymegjelölés híján a leletanyagnak csak egy részét lehetett konkrét helyhez, illetve réteghez kötni,15 és a sánc keltezésére használni, így a tervezett időrendi sor felállítására nem nyílt mód, mindössze a kerámiakészítés hagyományának változásában sikerült néhány momentumot megfigyelni.

A sáncátvágások leleteit újraelemezve első pillantásra is szembetűnő a II., III., és IV. kutatóárkok, valamint a teljes északi szigetszélről származó leletanyag egyöntetűsége: ezekből ugyanis szinte kizárólag 9. századi kerámia látott napvilágot, biztosan Árpád-korinak tartható kerámia nem, vagy nagyon kis mennyiségben és azok is a felsőbb rétegekből kerültek elő.

Az '50-es évek sáncátvágásaihoz köthető leletanyag a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében összesen 361 tételt számlál. A következetlen névhasználat: az árok, átvágás, metszet, külső várfal megjelölések szinonimaként való szerepeltetése miatt további 57 edényt vagy edénytöredéket kérdőjelesen lehet valamelyik átvágáshoz (l-IV.) kapcsolni. Az átvágásokból előkerült leletanyag eloszlása nem egyenletes, a sáncból származó összesen 418 db kerámia közül 237, vagyis az összesnek több mint a fele (56%) egyetlen átvágás, az I. számú leletanyagát reprezentálja.

Az I. sáncátvágás a Vársziget leghosszabb ideig lakott területén húzódik (lásd 1. ábra), vastag feltöltési rétegek fedik, így a teljes metszetsor a sánc alapozási rétegéig, illetve a feltárás határáig eléri a 3 métert.16 A rekonstruált metszetrajzon a fa-föld szerkezet feletti szakaszon 1,0-1,3 m közötti vastagságot mutatnak a kevert homokos, homokköves és téglaomiadékos rétegek, amelyek a sáncon kívül meredeken lejtenek, így itt ugyanezen rétegek a 2,0-2,5 méteres mélységig nyúlhatnak. A begyűjtött kerámia nagy része innen, az egykori falon kívüli szakasz kevert omladékából származik. Ezek a felső kevert rétegek középkori és Árpád-kori kerámiát tartalmaztak, köztük (-135 cm mélységből) a Vársziget egyetlen, majdnem ép cserépbográcsát (3. ábra). A „faltól K-re eső dőlésből", 75-180 cm mélységből kerültek elő a 4-6. ábrán bemutatott leletek,

15 Az északi szigetszél feltárt részéről például a „várfal" területéről előkerült leletanyag nagy része konkrét hely- és mélységmegjelölés nélkül lett elcsomagolva, tehát bizonyos értelemben szórványnak tekinthető.

16 Cs. Sós 1963, Karte 3.

232