Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Bíró Csaba–Szenthe Gergely: Műhelyhagyományok és technológiatranszfer. Elmélkedés az avar kori fémműveseinek kilétéről
az öntött bronzveretek „szövetnyommentes" változatában a Kárpát-medencében (és talán Európában) a 7. században élő „helyi" hagyománnyal van dolgunk, amelyet a legtöbb műhelyben alkalmaztak. Az első szövetnyomok felbukkanása alapján a Kárpát-medencében a 7. század közepe táján helyben korábban ismeretlen technológiai hagyomány nyomai tűntek fel. Amennyiben elfogadjuk a „közép avar kori" bevándorlást, a technikát legegyszerűbb egy keletről érkező, új népesség kézműveseinek technológiai tudásával azonosítani. Ha a szövetdomborzat valóban új technológia, illetve új műhelyhagyomány megjelenését mutatja, akkor az új technológia tanulásának nehézségeiről mondottak fényében legvalószínűbb, hogy az egy új népesség régióba érkezésének direkt bizonyítékai között tartható számon.30 A kissé spekulatív tézis természetesen számos megfontolandó, kutatandó kérdést vet fel. Közülük említsük most csupán a technológiatörténeti problémát: hiába csábító a közép avar kor ozorai „vezérleletének" és az új technikának első látásra feltűnő összefüggése, ha nem lehet kizárni azt, hogy a technológia helyi innováció eredménye. A technológiai innováció rendkívül ritka, leginkább letelepült civilizációk erősen hierarchizált, jelentős tartalékokkal rendelkező kézműves gyakorlatában, illetve műhelyeiben képzelhető el. A „közép avar kor" mára közhellyé vált, 7. század eleji hanyatlás után ismét komolyabb bizánci kapcsolatainak fényében az új fogás hazája helyi (európai) innováció esetén leginkább talán bizánci vagy provinciális bizánci műhely lehetne. Ennek legalább a jelen kutatási helyzetben ellentmond, hogy nem áll rendelkezésre olyan lelet, amely a szövetnyomot eredményező öntéstechnika mediterráneumi használatát bizonyítaná. A két, feljebb említett balkáni példa - a biskupijai préselőtőszett és a bolgár leletanyag e tekintetben nem bizonyító erejű. A biskupijai töveket formai alapon sokáig a szlávok hagyatékával azonosították, újabban pedig a kelet-európai sztyeppéről bevándorló népességgel hozzák kapcsolatba,31 a bulgáriai fülbevalót pedig a Kelet-Európából a „középavar" bevándorlással párhuzamosan a Balkánra érkező bolgárok technológiai tudásából is lehet magyarázni. Az említett példák alapján tehát valószínűleg min30 A bevándorlás vagy bevándorlások jelentősége a„közép avar kori" kultúra kialakításában vitatott (a kérdés összefoglalását, a bevándorlás lehetőségét elutasítva Bálint 2004). 31 RAcz2012,419. den európai megjelenés egyetlen terület - a Kárpátoktól keletre eső Kelet-Európa - centrumjellegére utal a szövetnyomos veretek mögött álló technológia elterjesztésében; onnan kerülhetett az a Kárpát-medencébe, a Balkánra és Skandináviába is. A szövetnyomos tárgyak azonban nyilvánvaló kisebbséget alkotnak azon tárgyak tömegével szemben, amelyek szövet alkalmazása nélkül, mai tudásunk szerint a P. C. Bol által leírt, antik-római környezetben (is?) használt, sokszorosításos viaszveszejtéses technológia helyi változatával készültek. Ez a technológiai kettősség arra utal, hogy még egy olyan szűk és belső kommunikációs kapcsolatokkal sűrűn átszőtt földrajzi régióban, mint a Kárpát-medence, is léteztek egymás mellett párhuzamos műhelyhagyományok. Mivel semmi jel sem utal arra, hogy a két módszer használata mögött funkcionális különbség lenne, az a legkézenfekvőbb, ha párhuzamos és egymástól független létüket a technológiatranszfert akadályozó gátakban keressük. A legvalószínűbb ilyen gát a műhelyhagyományhoz való ragaszkodás és az örökölt tudás műhelytitokként való visszatartása lehetett. Társadalomtörténeti síkon a két, feltételezhető hagyomány hosszú távú (másfél évszázados) egymás mellett élése a késő avar kori társadalom figyelemre méltó konzervativizmusáról tanúskodik. A késő avar kori Kárpát-medencei öntési technológia valószínűsíthető, két, párhuzamosan élő tömbje mellett néhány, a fent már említett szentesi sorozathoz hasonló átmeneti, illetve különleges eset a korabeli valóság ennél még összetettebb voltát sugallja. Ezen tárgyak elemzése a kulturális kapcsolatok, technológiatranszfer minél teljesebb leírása érdekében elengedhetetlen. Különleges esetek a késő avar kori tárgyi kultúrában A késő avar kori leletanyagnak van egy csoportja, amelynek tárgyai nem csak a helyi környezetben elütő, originális mediterrán formai kapcsolatrendszerükkel, kiváló minőségükkel, hanem feltűnően nagy tömegükkel is kitűnnek.32 A késő avar kori, viszonylag könnyű - az egyoldalas veretek esetében szinte mindig könnyített, homorú hátú - tárgyaktól elütően itt az övveretek háta sík vagy szabályos, miközben a veretek 32 Csongrád-Vásártér, nagyszíjvég, Szalontai 1994; Dunacsúny 149. sír, Sőtér 1895,113; Kecei-Határdűlő 32. sír és a Mártély B sír garnitúrájához: Szenthe 2013b; szentes-felsőcsordajárási lelethez lásd Fettich 1929,Taf. IV. 201
