Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Bíró Csaba–Szenthe Gergely: Műhelyhagyományok és technológiatranszfer. Elmélkedés az avar kori fémműveseinek kilétéről
maguk szokatlanul vastagok (1. ábra 5-6, 9-10). Ezen tárgyak, illetve együttesek formai, minőségi és technológiai jellegzetességei egyesével is kitűnnek az egykorú, Kárpát-medencei anyagban. A technológiai fogások különbözőségére, technológiai gyökértelenségre utaló indirekt formai jegyeik alapján a Kárpát-medencében unikális voltukat kiegészíti a mediterrán-bizánci elemek halmozásában megnyilvánuló formai különállóság,33 és az egyszerű technológiához mérten kiváló minőség34 is. A szemponthármas - ha nem is lokalizálja egyértelműen a tárgyak forrását a Kárpát-medencén kívül - együtt mindenképpen az őket ért jelentős, idegen befolyásra enged következtetni.35 Egy külön esetet képez a feljebb már tárgyalt szentes- lapistói sorozat,36 amelyet a rajta ábrázolt griff avar környezetben originálisnak számító37 antik-mediterrán vonásai kötnek a fenti csoporthoz. Bár tömege nem kiemelkedő, a hátán látható szövetnyomok jellegével egyedülálló az avar környezetben. Mint már Erdélyi István is megállapította,38 a sorozat darabjain látható szövet szálainak futása tökéletesen azonos minden darab esetében (2. ábra, 1-2, 4-5. esetében jól látható, függőlegesen futó, erős szövetszál a griff fején). Az általunk vizsgált, reprezentatívnak minősíthető mintában nem fordult elő még egy ilyen: a szövet szálai minden esetben jól láthatóan különböző irányba tartanak, miközben a veretek háta egyetlen esetben sem volt sík. Ahogyan tehát a többi, formailag kiváló darab, a szentes-lapistói is egyedi technológiai téren (is) az avar környezetben. A jelenség egyik, lehetséges magyarázata szerint a veretsorozat bizonyos kísérleti jelleget hordoz magán. Ebben a modellben az egyedi eseteket képező tárgyakat olyan személyek készíthették, akik nemcsak hogy képesek voltak helyben egyedülálló, mediterrán 33 A csongrádi nagyszíjvég kapcsolatrendszerét összegzi Szalontai 1994; a mártélyi és keceli darabokhoz: Szenthe 2013b. 34 A csúnyi veretet kiemeli: Bálint 2010,149-150. 35 Daim 2000,86-88. A szerző által felvázolt„Dreisaulenmodell"szerint a kulturális kapcsolatrendszer indikátora a forma és a technológia kettőse, míg az anyagösszetétel F. Daim szerint inkább lokális jellemzőkkel bír, és a készítés helyére utal. A megállapítás érvényessége relatív, amennyiben az anyagösszetétel is részben kulturális szempontok: a műhelyhagyomány mentén alakul. 36 Fettich 1929, Taf. Ili, 6-10. 37 A vállból kinövő, tollas szárnyú, négylábú, naturális griffábrázolás avar környezetben rendkívül ritka. Példái: az idézett szentes-fel- sőcsordajárási darabokkal analóg darabok: Szentes-Kaján 351. sír (Korek 1943,43, XXXV. T. 12-17) és Keszthely-Dobogó, szórvány (mnm); ovális övvereten, közvetlen bizánci-mediterrán analógiákkal rendelkező griffalak: Magyarország, szórvány (Garam 2002, Fig. 28, A1). 38 Erdélyi 1958,70-73. formakincs veretekre mintázására, hanem még technológiai téren is idegenek voltak az avar kézművesek között. Az avar, illetve a tárgyak minősége alapján nagy valószínűséggel az őket foglalkoztató Kárpát-medencei elit39 igényeinek megfelelő termékeiket a technológiai tudás átvitelének lassabb, illetve bizonyos esetekben szükségtelen voltáról mondottaknak megfelelően az általuk ismert módon készítették el. Eközben azonban - mint az utóbbi, szentes-lapistói példa talán mutathatja - némi kísérletezéstől sem tartóztatták meg magukat. Erre éppen azért lehetett lehetőségük, mert olyan, kiemelt helyzetű kézművesek voltak, akiknek munkakörülményei is, és nem csak tudásuk volt jobb az átlagosnál. Bennük talán az avar elitnek dolgozó, késő antik hagyományokat őrző műhelyekben iskolázott, vagy sokkal inkább onnan importált kézműveseket sejthetjük. Ők lehettek azok a személyek, akikben a Kárpátmedencében a késő avar korban feltűnő, korábban azonos formában nem dokumentálható „bizánci-mediterrán" formakincsnek,40 vagy annak egy részének közvetítőit láthatjuk. Összegzés A késő avar kori fémművesség - annak ellenére, hogy termékei első látásra szinte érdektelenül egyformák - behatóbb vizsgálat után valószínűleg több műhelyhagyomány párhuzamos létének jeleit mutatja. Köztük nem csak egykorú, külső befolyásra utaló nyomok fe- dezhetőek fel, hanem még a „legavarabb" tárgyak között is két, talán helyi európai és egy kelet felől érkező, párhuzamos hagyomány jelei figyelhetőek meg. A tárgyi kultúra technológiatörténeti szempontú elemzése egyszerre szolgál kultúrtörténeti és társadalomtörténeti forrásként. Belőle nem csak az avarság belső kulturális csoportjaira és Kárpát-medencén túlmutató kulturális kapcsolatrendszerére következtethetünk, hanem társadalomtörténeti forrásszerepben a késő avar kori társadalmi csoportok tárgyi kultúrájának, végső soron az avar kaganátus elitjének azonosítására is felhasználható. A fenti gondolatmenet több helyen bizonytalan, esetleg spekulatív; a benne felvetett kérdések kiterjedt, 39 A késő avar kori elit azonosításának problematikájára máig csak néhány közleményben történt utalás (lásd Kiss 1995); jelen dolgozat szerzője erre külön tanulmányban tesz kísérletet. 40 A késő avar kor számos formai megoldása (számos ornamentális elem, hornyolt mintájú zsanértartó fülek, gyöngysor keretek) nem tűnik fel a közvetlenül megelőző „közép avar kori"tárgyi kultúra szignifikánsan eltérő jellegű, általában lemezből készült tárgytípusain. 202
