Perémi Ágota (szerk.): Hadak útján. Népvándorlás Kor Fiatal Kutatóinak XXIII. konferenciakötete (Veszprém, 2016)
Varga Máté: A kaposmérői késő avar kori temető temetkezési szokásai
Varga Máté A KAPOSMÉRŐI KÉSŐ AVAR KORI TEMETŐ TEMETKEZÉSI SZOKÁSAI A lelőhely1 Kaposmérő Somogy megyében, Kaposvártól nyugati irányban kb. 7 kilométerre, a Kapos-folyótól északra helyezkedik el, amelybe a környéken több patak és vízfolyás folyik. A lelőhely Kaposmérő északnyugati részén fekszik a Kaposvár-Somogyszob vasútvonaltól délre, a Cingetői-pataktól keletre, egy észak-déli irányú dombháton (1. ábra). A lelőhelytől nyugatra szántóföldek, illetve egy korábbi - az egykori Kaposvár-Barcs- (mára már teljesen felszedett) - vasútvonal, míg tőle keletre az egykori téglagyár és annak agyagbányája található,2 tőle délre az ásatások idején kiskertek voltak, amelyek helyén ma már egy új utca és házak vannak. A környéken található régészeti lelőhelyek szerint a terület alkalmas volt megtelepedésre. A patak túloldalán őskori, késő középkori és kora újkori, a patak keleti oldalán, közvetlenül a lelőhelytől nyugatra őskori és középkori településnyomokat, valamint bronzkori sírt ismerünk. A lelőhely környékén intenzív terepbejárások voltak a 61-es elkerülő út munkálatai miatt, ennek ellenére eddig avar kori településnyom nem került elő. A lelőhely elhelyezkedéséről Bárdos Edith 1985. március 5-i terepszemléjén az alábbiakat írta:„A somogyszobi vasútvonal déli oldalán, a kaposmérői vasútállomás mögött, egy kb. 500 mx 150 m-es területen kráter-szerű gödör van, amely a kaposmérői téglagyár agyagnyerő helye (ahonnan 1980-tól bányásszák folyamatosan az agyagot). A vasútállomáshoz vezető úttól számítva, a 1 A temető feltárásáról eddig rövid ásatási jelentések jelentek meg, így a jelen rövidebb tanulmányt amolyan előzetes jelentésnek szánjuk, részletesebben kiemelve és feldolgozva a temetkezési szokások kérdését. A temető anyagát a későbbiekben további tanulmányokban szeretnénk elemezni, majd végül egy monográfia formájában közreadni. A cikk elkészítésében nyújtott hasznos tanácsokért köszönet Garam Évának és Költő Lászlónak. A német nyelvű rezümé Bognár Margit munkája, segítségét ezúton is köszönöm. 2 A lelőhely neve: Kaposmérő-Agyagbánya, de Kaposmérő-Tégla- gyár néven is ismert, KÖH azonosító: 33272, Szentpéteri 2002, 181, 01-14-0940-01. Az egykori lelőhelyet még ma is lehet nagyrészt azonosítani terepen, azonban valószínű, hogy a temető egy része feltárt, a többi pedig elpusztulhatott. bányagödör Ny-i szélén egy kb. 150 m x 120 m-nyi területen kb. 1 hónapja dolgoznak lánctalpas gépekkel. A jelzett területen kb. 160-200 cm vastagságban szedték le a földet, fagyban, hóban."3 Kutatástörténet A Kaposvári Téglagyárból 1985. március 4-én telefonon értesítették a kaposvári múzeumot (Bárdos Edith régészt), hogy a kaposmérői vasútállomás mellett lévő agyagbányában földmunka során emberi csontokat találtak.4 Másnap a múzeum munkatársai helyszíni szemlét végeztek az agyagbányában. A területről emberi csontokat, zöld patinás lócsontokat, kerámiatöredékeket és avar kori leleteket (fülbevaló, gyöngyök) gyűjtöttek. Továbbá észak-déli tájolású sírfoltokat figyeltek meg, a nyugati 160 cm magas partfalban sírgödrök metszetei voltak láthatóak. Bárdos megállapította, hogy azok a sírok maradtak meg, amelyek mélyebben voltak, és valószínű, hogy a temető nagy részét, több száz sírt elpusztítottak. A helyi munkásoktól megtudták, hogy már 1 hónappal korábban is kerültek elő sírok (sőt már 1980-ban is!), és ezt jelezték is a „Főnökségnek".5 Ezen a napon Bárdos kezdeményezte 3 RRM RA Itsz. 186. A lelőhely kutatástörténetét és kálváriáját azért is ismertetjük ilyen részletesen, mert tanulságos, hogyan tudnak egy lelőhelyet szinte teljesen tönkretenni. 4 Halász Zoltánná főkönyvelő tette a bejelentést Jakab Józsefné kaposmérői üzemvezető kérésére. Bárdos Edith kérte, hogy másnapig semmilyen földmunkát ne végezzenek a helyszínen. RRM RA Itsz. 186. 5 Hogy kik is voltak ezek, azt nem nevezték meg a dolgozók. Miután jelentették a sírok előkerülését, azt az utasítást kapták, hogy dolgozzanak tovább. A munka kivitelezője, a Dél-Somogyi Állami Gazdaság üzemvezetője tagadta, hogy korábban tudott volna róla. Az is kiderült, hogy egy (vagy több) munkás számos leletet vitt haza: bronz fülbevalók, két darab bronz karperec, gyűrű, római bronzérme. A munkás ígéretet tett, hogy jutalom ellenében visszahozza a leleteket, amelyeket - elmondása szerint - amúgy a nagykanizsai múzeumnak szeretett volna adni. RRM RA Itsz. 186. Egy másik irattári levélből kiderül, hogy tényleg találtak csontokat a munkások már 1985. február 5-én, jelentették is, de felsőbb utasításra dolgozniuk kellett tovább, illetve egy munkástól sikerült is leleteket begyűjteni. RRM Irattár, szám nélkül. 161
