Rainer Pál: Ádám Iván veszprémi kanonok pálos kolostorokról készült rajzai a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban (Veszprém, 2016)
Egyházi pályafutása Elemi iskolai tanulmányait Nagymartonban és Széplakon (ma Fertőszéplak) folytatta. Sopronban érettségizett 1863- ban a bencéseknél, kiváló eredménnyel. A veszprémi szemináriumot elvégezve 1867-ben, a kiegyezés évében szentelték pappá. 1867-1869 között a Veszprém megyei, Somlóhegy közeli Noszlopon, majd 1869-től 1874-ig a jóval élénkebb és központibb fekvésű kisvárosban és járási székhelyen, Sümegen volt káplán. 1874-től 1888-ig püspöke felmentette az egyházi teendők végzése alól. 1888-tól 1897-ig Akán (Fejér vm., most Komárom-Esztergom m.) lelkészkedett. Az itten templomot és plébániát újjáépíttette. Majd rövidesen egy új, kétosztályú iskolát létesített. Amikor egy tűzvész során, a falu egy részével együtt plébániája is leégett, pap társai két kocsira való élelmiszert küldtek neki. Az egyik szomszédos plébános azonban már harmadnap teljesen üresen találta a kamráját, mert az összes kapott élelmiszert addigra szétosztotta a falu szegényei között. 1897-től 1902-ig Pápakovácsi plébánosa. Itteni működése során kijavíttatta plébániája valamennyi templomát (Pápakovácsi, Kéttomyúlak, Kúp, Nóráp). Kupon két tanerős emeletes iskolát építtetett, két különálló tanítólakással. Kéttornyú- lakon és Nórápon is új iskolát építtetett. Plébániája szorgalmas és tehetséges tanulói számára egy 6000 Koronás iskolai ösztöndíjat alapított. Pápakovácsinak saját pénzén új temető területet vásárolt. 1902-től tiszteletbeli kanonok, pápai esperes. 1906-tól 1916-ig veszprémi kanonok plébános. 1916-ban plébániájáról lemondott és átvette a veszprémi Szt. Pálról nevezett öreg papok otthonának vezetését, amelynek épületébe (ma Vár utca 21.) maga is beköltözött. 1908-tól heővizi címzetes apát. 1911-től segesdi-, majd pápai-, 1918-tól somogyi föesperes. 1920-tól hantai prépost, veszprémi székesegyházi föesperes. 1924-től pápai prelátus. 1927 októberétől őrkanonok, decembertől éneklő kanonok. Tanári, nevelői pályája Sümegi káplánként 1869-től egyben hittanárként is működött a helyi, 1857-óta fennálló reáliskolában. 1872-től helyettes rajztanár, 1874-től helyettes mértantanár ugyanott. 1875-től okleveles rendes tanár, egyúttal megbízott igazgató is. Az 1870-es években az I—III. osztályokban számtant, a IV. osztályban mértani és az összes osztályokban hittant tanított, heti 22 órában. 1876-ban elnyerte a föreáliskolai rajzoktatáshoz szükséges képesítést. 1877 karácsonyától pedig már iskolájának kinevezett igazgatója. 1876-1885 között az új sümegi ipariskolának is megbízott igazgatója volt. Tanítványai közé tartozott Damay Kálmán, a későbbi vaskereskedő és amatőr régész, sümegi múzeumalapító.4 1888. szeptember 26-án, tekintettel megromlott egészségére, igazgatói állásáról, de egyben nyugdíjáról is lemondott. Rendszeresen figyelemmel kísérte a honi és külföldi iskolai-, pedagógiai szaklapokat. A veszprémi káptalani könyvtárban fennmaradt, 1872-től vezetett jegyzetfüzetében, többek között, találhatunk kijegyzetelt idegen nyelvű iskolai szak- folyóirat cikkeket is. Molnár István gyűjtése alapján, 1873 és 1892 között mintegy 40 pedagógiai tárgyú értekezést írt különböző magyar és német szaklapokba.5 1883-ban, fennállásának 25. évfordulójára megírta iskolája történetét is. 18754
