Rainer Pál: Ádám Iván veszprémi kanonok pálos kolostorokról készült rajzai a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban (Veszprém, 2016)
ben a budapesti-, 1884-ben a berlini országos rajzkiállításon szakbíróként tevékenykedett. 1877-től a bécsi rajztani-egylet levelező tagja, a berlini rajztanár-egyletnek pedig rendes tagja. 1894-től a cseszneki esperesi kerület egyházi iskoláinak tanfelügyelője. 1898-tól Pápakovácsi plébánosaként a pápai esperesi kerület tanfelügyelője, valamint Pápa város gimnáziumainak püspöki biztosa volt. Régiségbúvár és közéleti ténykedése Fiatal korától élénken érdeklődött a történelem, a régiségek iránt. Már említett, fennmaradt jegyzetfüzetében az egyházi és iskolai élet kijegyzetelt hírei, rendeletéi mellett, számos történelmi tárgyú bejegyzést találhatunk. Ezek főként az egyháztörténettel és a középkori magyar történelemmel kapcsolatosak, de jegyzetelt és rajzolt pl. a bécsi Ambrasi gyűjtemény ókori egyiptomi anyagában is. Az eseménytörténet jegyzetelése mellett, előfordulnak egyes tematikus gyűjtései is, pl. középkori betű és írásminták, a régi magyar rovásírás betűi, Árpád-kori királynéink adatai, egyes szerzetesrendekkel kapcsolatos jegyzetek. Gondosan lemásolta néhány útjába kerülő oklevél szövegét is, esetenként lerajzolva az azokon található viaszpecséteket is. De ugyanígy lemásolta a talált feliratos kőemlékeket is. Előszeretettel gyűjtötte a lakó és egyben szolgálati helye környékén létező várakra, várromokra vonatkozó adatokat, forrásokat (pl. Somló, Csobánc, Szigliget, Rezi, Tátika, Sümeg). Szabad idejében rendszeresen keresett fel különféle hazai és külföldi műemlékeket. Bejárta Német-, Francia- és Olaszországot, jól beszélt olaszul is. Az 1870-es évekbeli jegyzetfüzetében, a már említett Balaton- és Somló környéki várakon túl, megtaláljuk a szülőhelyéhez közeli, Rozália- hegységbeli Fraknó (Sopron vm., most Forchtenstein, Burgenland) várának, a Lajta-hegységbeli Scharfeneck (Éleskő, Moson vm., most rom Mannersdorf am Leithagebirgétől délre, Alsó-Ausztria) várának, valamint a szlovéniai Celje (Cilii) várának alaprajzát és több távlati rajzát is. A Fraknó várának alaprajzát feltüntető oldalra feljegyezte: „T várfelügyelő egy darabig hagyott felmérni, azután spionnak nézett és kidobatott. Alig tudtam lerázni.” A feljegyzést hitelessé teszi, hogy az egyes falszakaszok méreteinek feltüntetése a vázlaton hiányosan, befejezetlenül maradt. Ugyanitt fellelhetjük a zalai Zsid és Németfalu középkori templomának egyes részletrajzait is, valamint a szintén középkori keszthelyi ferences templom tornyának rajzát. Továbbá a sümegi Berki-malom mellett 1875-ben általa kiásott római-kori villa alaprajzát.6 (A sümegi római telepről, illetve villáról írt cikkei 18807 és 1882-ben,8 a zsidi templomról írt cikke 1886-ban9 az Archaeológiai Értesítőben is megjelentek.) A számára különösen nagy vonzerőt jelentő egyháztörténeten belül, leginkább az egyetlen jól ismert középkori magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok története és emlékei érdekelték.10 Ezen irányú érdeklődése már noszlopi káplánkodása idején kezdetét vette. Feltehetően a közeli Tüskevár mellett ekkor még romjaiban álló (azóta nyomtalanul lebontott) középkori Mária Magdolna pálos kolostor romja,11 valamint a XVIII. században ugyanitt újra megtelepedett szerzetesek gazdagon faragott templomi felszerelései ösztönözhették eme kutatásait. 1868. november 16-án járhatott életében először Tüskeváron, amikor a kerület papsága itt, a megnagyobbított parókián tartotta őszi hivatalos ülését, az ún. koronát.12 5
