Szolnoky Gábor: A két Tumler. Rövid összefoglaló két magyarországi 18. századi, illetve 19. század eleji vízépítőről (Veszprém, 2015)
Tumler Henrik
a szintezési adatokat illetően Kriegeréit nem fogadja el. Míg a két nevezett pont között 44 láb 9 5/12 hüvelyk szerepel Kriegernél, mint összegzés, addig Turnier szerint ez csak 33 láb 6 hüvelyk. A táblázati tételek között csak elvétve találunk olyat, ami megegyező, illetve hasonló mértékű. Mindezt alapul véve Turnier megállapította, hogy a Krieger-féle szintezési adatok hibásak, ennek alapján a számított esésviszonyok is eltérnek az általa mért és véleménye szerint egyedül helyes értékektől. Kifogásolta Kriegemek a költségekkel kapcsolatos adatait is, mert azok megítélése szerint ugyancsak hibásak, ráadásul felhívta a figyelmet arra, hogy a Krieger-féle javaslat esetén a Zala mocsarainál (Kis-Balaton és vidéke) jelentős változás nem várható. Itt jegyezzük meg - igazodva Virág alapos és vaskos tanulmányához -, hogy az akkori szintezések relatív rendszer szerintiek, ekkor még nem volt országos magassági alapponthálózat, ezért a mérési adatok nem adhatók meg a később bevezetett Adria-rendszerben, tehát az Adriai-tengerhez (m.A.f.) viszonyítva. De az is látható, hogy a szintezések kiinduló pontjai is helyenként eltérőek, mert Krieger és Turnier mérései között esetenként két évtized is eltelt, és azalatt a létesítmények némelyikénél beavatkozás történt. Alacsonyabbra vették a foki malom gátját, a régi kiüti malmot elbontották, helyette máshol építettek újat. Turnier szerint az is okozhat esésviszonyok közötti eltérést, hogy míg Krieger a vízszintet mérte, ő maga mindenhol a vízben mért, a medret szintezte. Bendefy László és munkája alapján sokan viszont Turnier szintezéseit tartják hibásnak, és elítélik őt. Egyetértünk Virág megállapításával, miszerint - az előbb említettek alapján - a mérési vitát utólag elbírálni már nem lehet. Elég az hozzá, hogy végül is nem a műszaki vita, az eltérő mérési adtok voltak azok, amelyek a tó jelentős lecsapolását megakadályozták. Az érintett birtokosok továbbra sem kaptak kielégítő választ arra a kérdésre, hogy a tervezett műszaki beavatkozások anyagi terhe mekkora is lesz birtokosonként. Az érintettekkel, illetve azok képviselőivel az 1804-ben tartott tanácskozáson sem kaptak választ. Az 1810-es évek végéig jelentős, érdemi előrehaladás nem történt. A Balaton tervezett nagymérvű lecsapolás- elmaradásának, ma már tudjuk, haszna is volt. Még sokáig megmaradt a magyar konyha számos kitűnő alapanyagát szolgáltató halászat, a tó melletti községek és jó termőföldek mentesültek a valószínűsíthető homokviharoktól. Veszprémi építkezései Turnier Henriket és fiát, Józsefet 1809-ben a Napóleon elleni nemesi felkelés veszprémi lovasezredében találjuk.10 Nyilvánvaló, hogy Henrik utakkal, hidakkal, vízfolyásokkal kapcsolatos ismereteire volt szükség. 1810-ben már otthon volt, Veszprémben. A veszprémi Tűztorony ma a város kiemelkedő építészeti műemléke, ékessége. Az 1800-as évek elején azonban egyáltalán nem így állt a helyzet, a tetején romos, falazott szerkezetnek még lebontása is szóba került, az akkor Vigyázó Toronynak nevezett tűzmegfigyelő hely halálra volt ítélve. Az iratokból úgy tűnik, a helybeli nemeseknek köszönhetjük ennek elkerülését azzal, hogy az igényelt fecskendőkamra (tűzoltószertár) építéséhez az 1/3 hozzájárulást mégis megadták, ezért nem volt szükség a torony bontott köveire. Másrészt Cseresznyés István perceptor és Turnier Henrik megbízottjaiknak meghagyták: „a Vigyázó Toronynak költséges elbontását egyáltalyában el ne vállallyák.'' Ugyancsak a nemesség véleményének tekintették azt, hogy a torony felújításával egyetértenek. Az akkori jegyzőkönyvekben a korábbiakra való hivatkozással a következők olvashatók: „Midőn utóbb 1812-ben (helyesebben 1810-ben) Nemes Tumler Henrik Úr által az Edgyügyű első gondolatbeli Fecskendő Kamara helyett egy Jeles és emeletes Épület, a' Vigyázó-Toronynak is felépülésével összve kapcsolva, terjesztett elő." Amikor a városi tanács 1810. március 17-i gyűlésén (a tárgyban) döntést hozott, akkor még egy korábbi (mástól származó) tervről és költségelőirányzatról volt szó. E tervet azonban még ez évben mellőzték, mert Tumler egy „újabb és jobb formájú, s alkalmatosságú" tervrajzot nyújtott be, amelyet az 1810. szeptember 29-i tanácsülésen elfogadtak, bár a költségigény a korábbiénál nagyobb volt: 2000 Ft. 30 * 30 R. Kiss István: Az utolsó nemesi felkelés. Budapest, 1911, 134. 15
