Szolnoky Gábor: A két Tumler. Rövid összefoglaló két magyarországi 18. századi, illetve 19. század eleji vízépítőről (Veszprém, 2015)
Tumler Henrik
18. század elejétől foglalkoztak, elsősorban a helyi birtokosok alkalmazásában álló földmérők és vízépítési szakemberek. Turnier Henrik működésének kezdetekor a vízszint olyan magas szinten állt, hogy a tavat kiterjedt mocsárvilág fogta körül. Mindaddig, amíg egy részletes Ba- laton-térkép el nem készült, valamint sor nem került a meglevő levezető vízfolyás hosszirányú szintmérésére, a feladattal érdemben alig lehetett foglalkozni. Erre pedig mind a birtokosok, mind a tó közelében élő földművesek részéről erős igény jelentkezett: az előbbiek nagy, kiszárított mezőgazdasági birtoktestekhez való jutásban voltak érdekeltek. Az utóbbiak pedig abban reménykedtek, hogy a nagy térnyerésből, ha kis mértékben is, ők úgyszintén részesülnek. A kor kiváló geometrái foglalkoztak e témával, hogy csak a legismertebbeket említsük: Miskoviny Sámuel, Bőhm Ferenc (az Esterházy-uradalom hydraulája), Vertics Ferenc mérnök, Krieger Sámuel (a későbbi Sopron megyei hites mérnök), Walcher József professzor, udvari tanácsos, a magyarországi folyószabályozási szervezet alapító főnöke. Kitűnő térképek készültek a nevezett patakokról és a környező lápokról, Krieger elkészítette híres, nagy Balaton-térképét (akkori szóval mappáját) és összeszintezte a Balaton foki kiömlését a Sió dunai beömlésével. E munkálatok alapján korrekt számításokat lehetett végezni a tóvízszint különböző szintű csökkentése esetén előálló helyzet bemutatására. A legrészletesebb ilyen tervezetet Krieger Sámuel nyújtotta be. Ennek ismertetésével alapos szakkönyvek foglalkoznak és értékelnek részletesen, amit itt nem lehet feladatunk ismertetni. Elég annyi, hogy a vízrajzi helyzet okaiként három fontos momentumot lát: a tó és vízfolyások környéki források mocsarasító hatása; a meglevő vízlevezető csatornák egy részének eltömődött- sége, növényzettel benőttsége és legvégül az a 18 malomgát, amelyek ugyan a malmok gazdaságos használatát vannak hivatva biztosítani, de ugyanakkor feltorlasztásuk a mocsarasodást segítette elő. Krieger reálisan nem arra törekedett, hogy a malmokat vízrajzilag lehetetlen helyzetbe hozza, de számolt néhány malomgát (így malom) felszámolásának szükségességével. Ugyanakkor szintezési adatai alapján úgy látta, hogy a vízlevezető csatorna nem is a Sió lenne, hanem egy olyan új mesterséges árok, amelyet a Tihanyi-félsziget melletti „kút"-nál (azaz az ottani mély tómedemél) nyitnának a déli parton. Ez manapság első hallásra talán meghökkentő, de ne felejtsük el, hogy az akkori (1766) vízszint méterekkel meghaladta a mai legnagyobb előfordulót. Az elképzelést annyiban finomította Walcher, hogy ő úgy vélte, elég lesz egyetlen öllel (-1,9 m) csökkenteni a vízszintet a mocsarak lecsapolásához. Mária Terézia királynő a munkálatokhoz áldását adta. A földmunkák kivitelezése elkezdődött, de a királyi biztos Sigray Károly már idejében felhívta a figyelmet arra, hogy azzal a munkatempóval csak 20 év múlva valósulhat meg az elképzelés. Ugyanakkor szorgalmazta, hogy a költségek kétharmadát a birtokosok állják. A jóslat bevált, sőt elmondható, hogy 25 év sem volt elegendő arra, hogy jelentős előrehaladás következzék be. Az eltelt idő alatt, már a 19. század első éveire, a birtokosok szemlélete is változott, amit befolyásolt a tetemes kiadásoktól való félelem, de az is, hogy veszélyben látták a kapcsolódó vízfolyásokon álló malmaik üzemben tartását. Egyre többször került szóba a foki és az ozorai malom leromboltatásának szükségessége, de a különböző megvalósítási lehetőségek közötti műszaki bizonytalanság is. Az akkori elgondolásokban nem került sor annak a problémának a feltárására, hogy mi lesz a szárazra került széles Balaton-szegély finom homokjának szél általi mozgatásakor. Ekkor vált szükségessé Turnier Henriknek, a kitűnő vízépítési múlttal és műszaki elismertséggel rendelkező veszprémi mérnöknek a bevonása. Turnier mint honorácior magánember, aki mint a Siót jól ismerő ottani malomépítő és malmoknak igazgatója, maga is végzett arra korábban méréseket, ezeket összehasonlította a régi, mintegy 25 évvel azelőtti Krieger-féle szintezésekkel. Véleményét beadványban foglalta össze, amelyhez a Krieger-féle számításokhoz igazodó táblázatot is csatolt. Az összehasonlító táblázat, amely a Sió egy- egy szakasza esésviszonyainak szintezési adatait részletezi, mind a Krieger-, mind a Tumler-féle mérési adatokat tartalmazza a tó kiömlési pontjától egészen Simontomyáig. Turnier általánosságban egyetért a Sió csatorna kialakításával, de 14
