Szolnoky Gábor: A két Tumler. Rövid összefoglaló két magyarországi 18. századi, illetve 19. század eleji vízépítőről (Veszprém, 2015)

Tumler Henrik

és hold között egy-egy hegyen álló vár szerepel, amelyekhez tört irányú vízér vezet, másrészt ezüst, illetve vörös mezőben, szárnyait kiter­jesztő egy-egy fekete-ezüst sas áll. A sisak ko­ronás tomasisak, amin kiterjesztett ezüst-vörös, illetve kék-arany sasszámy között magyar szab- lyát tartó kék kar adja a sisakdíszt. A sallangok vörös-ezüst, illetve kék-arany színűek. A címert körbefogó kép hátterében folyó és hegyen álló vár látható, amelyhez itt is vízér vezet. A folyó innenső oldalához malmot festettek nagy ke­rekével. A keretezést két márványozott oszlop, ezek tetejét aranyos bordűrű bársonyfüggöny, középen a magyar címer a stilizált Szent Koro­nával, egy-egy oldalán a birodalomhoz tartozó Horvátország, illetve Dalmátország (Dalmácia) címere adja. A bal oldali előtérben Pállasz Athé­né áll teljes fegyverzetben. A címerben szereplő két vár Veszprém és Buda, a hozzájuk felvezető vízér a vízellátó vezeték képi megjelenítése, a cí­mer hullámos pólyája, vízfolyás. Pállasz Athéné görög istennő „a természet vad erőit megfékező és az emberi művelődés szolgálatába hajtó értelem meg­személyesítője''.77 Van-e ennél egyértelműbb heraldikai meg­fogalmazás a kitüntetett kimagasló képességei­nek elismerésére? Székesfehérvár vízellátása és egyéb munkái Az akkoriban láppal körülvett város vízel­látása helyi, ásott magánkutakból, illetve a bel­városi főtéren levő ugyancsak ásott közkútból történt. Az 1790-es években vetődött fel annak gondolata, hogy az akkor külterületen levő Ki- rály-kutat (ma Forgó u. - Mikszáth K. u. sarka), amely ismert volt jó minőségű vizéről, újítsák fel. „Először 1792-ben a kúthoz vezető utat kövezték ki a bontott városfalakból származó kövekkel. 1795- ben a tanács megállapítása szerint a belvárosi kút nem adott jó vizet, ezért a Királykát vízének föld­alatti csatornán a Belvárosba vezetését határozták el. A munkával Turnier Henriket, veszprémi mecha­nikus (artis mechanicae magister) mestert bízták meg. 50 aranyat kapott, hogy földalatti vízvezeték céljára Pesten fenyőfát szerezzen be. A költségekre a káptalan, a nemes urak és a polgárok 1500 forintot adtak össze, maga Zichy grófnő 400 forintot adott. 27 Új Idők Lexikona. 3. köt. Budapest, 1936,566. Ez azonban még mindig kevés volt (az összes költ­ség 4530 Ft), a város kölcsönt vett fel. A Királykát vízének a Belvárosba vezetése 1795 végéig meg is történt. A vizet a mocsáron át a Nádor utca (mai Zichy liget keleti oldalán és a Fő út - Sz. G.) alatt vezették a vár közepére. Itt egy ásott kút állt, amelyből csatorna ment le a várárokba, a temp­lom déli oldalfalával párhuzamosan. Ez a csatorna a bazilika két tornya alatt vezetett el. A bevezetésért Turnier 50 aranyat kapott; a vezeték karbantartásá­ra a tanács évi 200forint fizetéssel Sommer Józsefet vette fel"-í rja Kállay István, a kitűnő történész.28 A Duna-Tisza közötti hajózható csatorna megépítésének gondolata már ebben az idő­szakban sem volt új keletű. A többfunkciós létesítmény hajózási összeköttetést, bizonyos mértékű szükséges árapasztást és kapcsolódó mezőgazdasági vízhasznosítást volt hivatva biztosítani. Az 1790. évi országgyűlésen a téma újra felvetődött, a terep kivizsgálására (ma úgy mondanánk: terepbejárásokra) Bállá Antal Pest megyei földmérőt és Turnier Henrik veszpré­mi „vízmérőt" küldték ki. E munka nyilván a II. József-kori katonai felmérés adataira épült és helyszíni szemlékből állt. Pesten tanulmá­nyozhatták a térképi adatokat, kijelölhették en­nek alapján a lehetséges, kis földmunkaigényű nyomvonalakat és - vélhetően műszerek nélkül - szemrevételeztek, majd jelentést készítettek. Közismert, hogy e rendkívüli költségekkel járó létesítmény megépítésének a lehetősége azóta is számos esetben felmerült (és elmaradt). Folyamatosan foglalkozott a Sárvíz és a Mar­cal vízrendezésének kérdéseivel. Bevezette Gödöllőn a piacra a vizet, Kölesden, Ozorán, Mezőkomáromban és (Balaton)Kilitin olyan malmokat épített, amelyeket a külföldi utazók is megcsodáltak. A Balaton-lecsapolás körüli vita Ez a fejezet Bendefy László és V. Nagy Imre, valamint Virág Árpád művei alapján készült.29 A Balaton vízszintjének szabályozásával, amely szorosan kapcsolódott a tó melletti, az­zal vízrajzi összeköttetésben álló mocsarak, a Sió és a Sárvíz melletti lápok kérdéséhez, már a 28 Kállay 1988,404. 29 Dr. Bendefy - Dr. V. Nagy 1969; Virág 2005. 13

Next

/
Thumbnails
Contents