Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)

Fedinec Csilla: Kárpátalja és az első bécsi döntés

Bródy miniszterelnöki kinevezése nem volt meglepetés, hiszen pártja a két világháború közötti időszakban minden parlamenti választás alkalmával erős pozíciókat szerzett.3 Magyarországgal való kapcsolata régóta ismert volt, bukását elsősorban az okozta, hogy a népszavazás követelését kormányprogrammá tette: kormányának harmadik, utolsó ülésén hozott határozat szerint a tartomány területe „egységes” és „oszthatatlan”, hovatartozásáról azonban „népszavazás útján” kell dönteni. A népszavazás elfogadhatatlan volt mind Prága számára, mind pedig az ukrán irányzat képviselői számára egy nyíltan Magyarország-párti és a helyi lakosság körében hosszú idő óta nagy támogatottságot élvező pártelnök-miniszterelnök kezdeményezésében. Az ukrán irányzat képviselői Julian Révai által figyelmeztették Frantiáek Chvalkovsky cseh-szlovák külügyminisztert Bródy magyarországi kapcsolataira, miután úgy vélték, hogy köze van a határincidensekhez is, és sérelmezték, hogy nem járt közben azok leállítása érdekében.4 Október 26-án Bródyt hazaárulás vádjával letartóztatták.

Bródy utódja Avgusztin Volosin lett, aki a politikai ruszinizmus gondolatával szemben a kárpátaljai szláv őslakosságnak az etnikai ukránsághoz való tartozását vallotta. Volosin Jozef Tiso oldalán személyesen jelen volt november 2-án a bécsi Belvedere-kastélyban, ahol kihirdették a tengelyhatalmak döntőbírósági határozatát. Az első bécsi döntés az immár Avgusztin Volosin vezette kárpátukrán kormány számára sokkot jelentett, azonban bíztak abban, hogy ezzel Németország és Olaszország immár szavatolta, Magyarország pedig tudomásul vette a maradék Kárpátalja határait.5

A Volosin-kormány Ungvárról Husztra tette át a székhelyét. Vaszil Grendzsa-Donszkij lapszerkesztő, a miniszterelnökség kancelláriavezetője, a miniszterelnökség és a hivatalok költöztetésének felelőse a november 1. és 9. közötti időszakban a következőket jegyezte be naplójába: (November 1.) „Senki nem tudja, mire megy ki pontosan a bécsi döntés, de annyi mar bizonyos, hogy a Csap-Beregszász-Újlak vonal elveszett.” Muszáj menekülni. (November 2.) A kárpátaljai autonóm kormány a híreket a budapesti és a prágai rádió adásaiból igyekeznek megtudni. (November 3.) Az árak rögtön az egekbe szöktek. Egyetlen teherautó annyiért vállal csehországi fuvart, amennyiért előző nap még egy kisebb házat lehetett venni. A magyarok a környező falvakból is feljönnek Ungvárra és kihasználják a menekülők nehéz helyzetét, potom pénzért vásárolják fel értékeiket. (November 4.) A magyarok kérik, hogy felállíthassák a Magyar Gárdát a rend fenntartására, és hogy kitűzhessék a ruhájukra a nemzeti színű kokárdát. Az engedélyt meg3 Tokap 2006,327-330.

4 BF.rF.iu 2004, 214-218.

5 KWIMJlqbKHfl 1999.

98