Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Fedinec Csilla: Kárpátalja és az első bécsi döntés
Fedinec Csilla KÁRPÁTALJA ÉS AZ ELSŐ BÉCSI DÖNTÉS A versailles-i rendszer „legigazságtalanabb békéje”, a trianoni szerződés Magyarország minden addigi külpolitikai törekvését háttérbe szorította, az ettől kezdve egyetlen célnak, a revíziónak volt alárendelve. Ebbe a kontextusba került Kárpátalja kérdése is. Magyarország kereste nemzetközi színtéren a szövetségeseket a revízióhoz. Az 1920-as években Olaszország, az 1930-as évek fordulójától pedig Németország is szembefordult a versailles-i renddel. A német diplomáciai fordulat különösen Adolf Hitler hatalomra jutása (1933) után vált egyértelművé. Az 1935-ös szovjet-francia szerződés aláírásával, valamint 1936-ban az antikomintern paktum létrejöttével Európa és a világ ismét kezdett két egymással szemben álló nagy blokká alakulni. 1936-ban a német csapatok bevonultak a rajnai demilitarizált övezetbe, s Hitler még ugyanabban az évben kiválasztotta a következő célpontokat: Ausztriát és Csehszlovákiát. A müncheni egyezmény végrehajtásának napjaiban, a szlovák autonómia megadásával párhuzamosan Kárpátalján október 11-ével megalakult az autonóm kormány Bródy András miniszterelnökkel az élen. Az 1938. szeptember 29-ei müncheni egyezmény záradékában szereplő javaslat alapján 1938. október 9. és 13. között Komáromban sorra kerülő magyar-csehszlovák tárgyalásokon már jelen volt Kárpátalja képviselője. A sikertelen komáromi tárgyalások után 1938. november 2-án Németország és Olaszország döntést hozott a Cseh-Szlovákia és Magyarország közötti államhatár etnikai alapú módosításáról. Az első bécsi döntés nyomán a magyar hadsereg november 9-én vonult be Beregszászba, majd november 10-én Munkácsra és Ungvárra. Ungvár örökös főterének nevét már november 10-től Masarykról Horthy térre változtatták. A komáromi tárgyalások alkalmával Magyarország csak Szlovákiát tekintette tárgyalási partnernek, Kárpátaljával kapcsolatban népszavazást követelt, amit osztott Bródy miniszterelnök is.1 Október 21-én az Első Központi Ukrán Nemzeti Tanács kiáltványban tiltakozott Bródy elképzelése ellen, hogy Kárpátalját népszavazás útján terelje Magyarország fennhatósága alá. A kiáltvány előkészítésében részt vett a későbbi miniszterelnök, Avgusztin Volosin is, de személyesen nem írta alá, mert úgy vélte, hogy Bródy kabinetjének tagjaként ezt etikátlan lett volna megtenni.1 2 1 Bei’eiu 2004,132-133. 2 ÜOCHIIEHKO 1994, 140-147. 97
