Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)

Toth Andrej: Az első Csehszlovák Köztársaság nemzetiségi politikája és az első bécsi döntés

részekben az ország összlakosságának itt élő 73,4%-ára a képviselőház összes mandátumainak 76,7%-a esett, addig az ország keleti felében élő összlakosság 26,6%-ára a 23,3%-a. Miközben Szlovákiában 61 képviselői mandátumról dönthettek az ott élő választópolgárok, Kárpátalján 9 képviselői mandátum sorsa dőlhetett el. Hasonló volt a helyzet a szenátusi mandátumok elosztásában is.

A választókerületek határainak meghúzása az ország keleti felében főképpen a magyarságot érintette. Míg a tiszta szlovák turócszenmártoni választókerületben egy képviselői mandátum 46 993 lakost képviselt, addig a többségi magyar érsekújvári választókerületben 57 223, a szintén többségi magyar kassai választókerületben pedig 57 238 lakosra jutott egy képviselői mandátum, ami tehát körülbelül 10 000 lakossal volt több. Még hátrányosabb volt a helyzet a szenátusi mandátumok eloszlása esetében. Míg a történelmi országrészek választókerületeiben az egy mandátumra eső lakosok száma 77 404 és 94 422 között mozgott, addig a többségi magyar érsekújvári választókerületben, amelyhez ebben az esetben hozzácsatolták a szintén magyar többségű kassai választókerületet, ez a szám 114 459 volt. Miközben a szlovák többségű választókerületekben egy szenátusi mandátumra eső lakosok száma 82 549 és 95 033 között mozgott. A különbség tehát kb. 15 és 30 ezer közötti, ennyivel több lakost képviselt a magyar választókerületben megválasztott szenátor.

Ennek az aszimmetriának az volt az eredménye, hogy míg a német kisebbség képviseletének aránya a nemzetgyűlésben megfelelt a német lakosság számarányának (25% a képviselőházban és 24% a szenátusban - a második nemzetgyűlési választások adatai alapján, amelyek már tükrözték a csehszlovák belpolitikai élet stabilizációját), a magyarok képviseleti aránya a törvényhozó testületben a nemzetgyűlés második választási ciklusában csak a 3,6%-ot érte el, ami tehát pont két százalékkal volt alacsonyabb, mint a magyar ajkú lakosság számaránya. A magyar kisebbségi politikusok szerint, ha az ország keleti részeiben is egyforma feltételek alapján szabják meg a választó- kerületeket, mint a történelmi országrészekben, akkor a magyar nemzetiségre a nemzetgyűlésben legalább 25 mandátum jutna.

Ezen kívül a választásokkal kapcsolatban még egy másik hátrányos intézkedés volt érvényben az ország keleti részében. Amíg a nyugati országrészekben elég volt a jelöltséget alátámasztani 100 aláírással, Szlovákiában és Kárpátalján 1000 aláírást volt szükséges összegyűjteni a szavazópolgároktól. Ez a kivétel 1920-ban lett elfogadva, 15 éves időtartamra, azaz egészen 1935-ig79