Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Toth Andrej: Az első Csehszlovák Köztársaság nemzetiségi politikája és az első bécsi döntés
A nyelvi jog ok problematikája Amint fentebb volt említve, a nyelvtörvény alapján, amely a csehszlovák alkotmány részét képezte, a nemzetiségi kisebbség használhatta nyelvét a bírósággal, hivatalokkal és hatóságaikkal való érintkezés folyamán, amennyiben a bírósági járásban legalább 20%-os arányban éltek az érintett nemzetiség tagjai. Azonban a magyar kisebbségi pártok ezzel kapcsolatban bírálták a bírósági járások határainak korrekcióját Szlovákiában, amely az 1921-es népszámlálásból indult ki, és elsősorban a magyar nemzeti kisebbség ellen irányult. A magyar kisebbségi politikusok szerint, az állam azzal kerülte ki a nyelvtörvény klauzuláját, hogy a vegyes szlovák-magyar bírósági járásokból kivette a magyar községek egy részét és ezeket aztán más szlovák járáshoz csapta, ahol kiemelkedően magas volt a szlovák községek száma. A magyarok itt konkréten mutattak rá a 456/1921. sz. kormányrendelet célratörő intézkedéseire, melynek következtében a magyar kisebbség aránya a pozsonyi bírósági járásban 20,3%-ról 17,6%-ra csökkent. További hasonló kiigazításokra került sor az 55/1926. sz. kormányrendelet értelmében, mikor a magyar kisebbség nyelvi jogai kassai, nyitrai, gálszécsi és a rimaszombati járásban szenvedtek sérelmet. A magyar kisebbség politikai reprezentációja bírálta a nyelvtörvény végrehajtó rendeletét is, amely a nyelvtörvény életbelépése után csak 6 év elteltével lett kiadva (17/1926. sz. kormányrendeletről van szó). Ez a rendelet pontosította a nyelvtörvény alkalmazását a közigazgatásban, mindazonáltal az egész területre nem volt érvényes. A rendelkezés nem vonatkozott például a közlekedés-, posta- és távirdaügyi minisztériumra, oktatásügyre, beleértve ezen minisztériumok alárendelt hivatalait, azaz nem vonatkozott például az államvasutak igazgatóságára, a posta- és távírdahivatalokra, az iskolaügyi hivatalokra (kerületi és járási iskolai/oktatási bizottságokra vagy tanácsokra), az oktatási intézmények igazgatóságára stb. Ennek következtében a színmagyar régiókban a vasútállomásokon és postákon nem volt magyar felirat, alkalmazottaik pedig nem is tudtak magyarul. Mindezek ellenére a nyelvi jogokat Csehszlovákiában liberálisnak lehet nevezni, és legnagyobb fogyatékosságai az alsóbb közigazgatási apparátus lojalitásának a hiányban voltak. A kisebbségi oktatás problematikája A csehszlovákiai magyar kisebbségi pártok legkomolyabb kritikája az állami és magániskolákról szóló 189/1919. sz. törvényt érte. Ez a törvény előírta az azonos nyelvű iskolaköteles gyerekek minimális létszámát (összesen 40), amely szükséges volt ahhoz, hogy saját anyanyelvű általános iskolát kapja80
