Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Toth Andrej: Az első Csehszlovák Köztársaság nemzetiségi politikája és az első bécsi döntés
A nemzeti kisebbségek jogi helyzetének szempontjából fontos rámutatni az akkori csehszlovák jogrendszer alapvető jellemzőjére, az egyéni polgári jogok előnyben való részesítésére a kollektív jogokkal szemben. A prioritást élvező egyéni polgári jogok bázisán alapuló társadalomépítésre viszont abban az időben került sor, amikor a társadalom többsége a kollektív jogok egyértelmű törvénybe való transzparens iktatását követelte. Hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követő társadalompolitikai változások, meghagyván az egyik nemzet vezető státusát az újonnan alakult többnemzetiségű államokban, csupán annyit jelentettek, hogy a törvényileg garantált nemzeti kollektív jogok átszálltak az egyik nemzeti csoportról a másikra, mellőzve a nemzeti kisebbség igényeit. A két világháború közötti Csehszlovákia demográfiai képe Az első Csehszlovák Köztársaság legnépesebb nemzeti kisebbségét a németek alkották. Az 1921-es népszámlálási adatok 3 123 568 németajkú polgárról tanúskodnak Csehszlovákiában. A németek aránya így a több mint 13 milliós országban csaknem elérte a 25%-os (23,4%) arányt. A német lakosság többsége az ún. történelmi országrészekben élt, tehát Cseh- és Morvaország, továbbá Szilézia területén. Az ország másik legnagyobb nemzetiségi kisebbségét a magyarok képezték. 1921-ben összesen 745 431 lakos vallotta magát magyarnak. Amint a németek a történelmi országrészekben, úgy a magyarok alkották a legjelentősebb nemzeti kisebbséget Szlovákiában. A magyarok itt az 1921-es népszámlálási adatok alapján a lakosság majdnem egynegyedét (21,5%-ot) képezték. Számban erős volt a magyarság Kárpátalján is. A Köztársaság legkeletibb csücskének összlakosságában a magyarság pontosan 17%-os aránnyal vett részt. A harmadik jelentős etnikai kisebbsége az országnak a ruszinok voltak, számuk 1921-ben meghaladta a 460 ezret. Sorban a negyedik legnagyobb nemzetiségi kisebbséget Csehszlovákiában (ha nem számoljuk ide a zsidó hitvallású lakosságot) a két világháború között a lengyelek képezték, akik 1921-ben közel 76 ezren voltak. A választói kerületek határainak kérdése a történelmi országrészekben és Szlovákiában Bár a csehszlovák állam alkotmányjogi keretei lényeges demokratikus változásokat hoztak az egykori dualista magyarországi választási rendszer gyakorlatában Szlovákia és Kárpátalja területén, a nyugati és a keleti országrész képviselete a nemzetgyűlésben mégsem volt egyenlő. Míg a nyugati országrészek választóira összesen 230 képviselői mandátum jutott a 300-ból, addig a keleti országrészek választóira összesen 70, azaz amíg a nyugati ország78
