Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Toth Andrej: Az első Csehszlovák Köztársaság nemzetiségi politikája és az első bécsi döntés
így ebben az esetben nem lehetett alkalmazni a politikai kulcsot. Szlovákiát eleinte 41-en képviselték, később, 1919 tavaszán Szlovákia pedig további 14 képviselőhelyet kapott (138/1919. sz. törvény), így az ideiglenes képviselők összáma 270-re emelkedett. Az ún. Forradalmi Nemzetgyűlésről beszélünk (RNS), amely 1920 áprilisáig ülésezett. A nemzeti kisebbségek képviselői a Forradalmi Nemzetgyűlésben nem kaptak helyet, hiszen ellenezték az új állam megalapítását s ennek testületéiben való részvételt. Az új állam ideiglenes nemzetgyűlésének létrejöttét nem voltak hajlandók elismerni sem a németek, sem a magyarok, de a lengyelek sem, mindazonáltal az igazság az, hogy az említett nemzetiség egyikét sem hívták meg a Forradalmi Nemzet- gyűlésbe, amely viszont egyben alkotmányozó törvényhozó testület is volt. Az államalakulásban résztvevő csehszlovák vezető politikusok tartottak az obstrukciótól, valamint attól, hogy nem érik el a szükséges többséget az alkotmányos törvények jóváhagyásához. Az 1920-as alkotmány és a nyelvtörvény A nemzeti kisebbségek képviseleti abszenciája a Forradalmi Nemzetgyűlésben kedvező alapfeltételeket teremtett egy olyan alkotmány elfogadásához, amely a lehető legnagyobb mértékben biztosítaná az új állam integritását. Ezt végül az államalapító nemzet domináns politikai szerepének a törvénybe iktatása biztosította. Az uralkodó, illetve az államalapító nemzet státusa a mesterségesen megalakított csehszlovák nemzeté lett, amely két ágból tevődött össze - a csehekből és a szlovákokból. Erre a szokatlan lépésre azért volt szükség, mert egy meghatározott többségi nemzet nélkül nem lehetett volna megokolni a csehszlovák állam létrejöttét. Hiszen az 1921-es népszámlálás adatai alapján a csehek lakossági aránya alig haladta meg az 50%-ot, és a Szlovákiában élő szlovákok száma alig érte el a kétmilliót. Ez a szám önmagában nem annyira érdekes, ha nem fűzzük rögtön hozzá azt a tényt, hogy a számban legerősebb német kisebbséget több mint hárommillióan képviselték az országban! Az állam alkotmányát - hivatalosan „A Csehszlovák Köztársaság alkotmányos alapokmányát” (121/1920. sz. törvény) - 1920. március 29-én fogadta el a Forradalmi Nemzetgyűlés. A törvénykönyvben 1920. március 6-án hirdették ki, s ezen a napon hivatalosan is hatályba lépett. A nemzeti kisebbségeket a legnagyobb mértékben az alkotmány hatodik fejezete érintette, amelyre a fejezet címe is utal: ,A nemzeti, vallási és faji kisebbségek védelme”. A fejezet alapvető határozatát a 128. paragrafusban találjuk, amelyben a következőket olvashatjuk: ,A Csehszlovák Köztársaság mindegyik állampolgára a törvény előtt teljesen egyenjogú és teljes mértékben egyforma polgári és politikai jogokban részesül függetlenül attól, hogy milyen fajú, nyelvű vagy vallású.” Az állam minden polgára te76
