Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Toth Andrej: Az első Csehszlovák Köztársaság nemzetiségi politikája és az első bécsi döntés
Andrej Toth AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG NEMZETISÉGI POLITIKÁJA ÉS AZ ELSŐ BÉCSI DÖNTÉS Az első Csehszlovák Köztársaság volt a legjellemzőbb példája annak, hogy a többnemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia ún. utódállamokkal való helyettesítése nem eredményezett kellő megoldást. Hiszen Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, illetve a Jugoszláv Királyság és főképpen Csehszlovákia épp olyan változatos soknemzetiségű állam volt, mint a régi közös Habsburg Monarchia. A nemzeti kisebbségek a lakosság több mint egy harmadát képezték Csehszlovákiában. Az egyetlen, ami ebből a szempontból voltaképpen változott, az az volt, hogy a mérvadó nemzetek felcserélték szerepüket: az eredeti többségi nemzetből nemzeti kisebbség és az eredeti nemzeti kisebbségből pedig nemzeti többség lett. Nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen, csupán formai változás nem fog eredményezni tartós békés állapotot a közép-európai térségben. Az akkori politikai gondolkodás sztereotípiái nem tudtak biztosítani kedvező feltételeket ahhoz, hogy az új nemzeti többség ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, amelyek 1918 előtt meghatározó módon elidegenítették egymástól a többséget és a kisebbségi lakosságot. Csehszlovákia megalakulása Csehszlovákia történelmének alapvető dátuma 1918. október 28., amikor a Nemzeti Tanács kihirdette az új állam megalapítását. Viszont az államforma meghatározása még függőben maradt. A köztársaság kikiáltására csak két héttel később került sor, 1918. november 14-én, a Nemzeti Tanácsból az ideiglenes alkotmány (37/1918. sz. törvény) alapján létrejött ideiglenes egykamarás nemzetgyűlés első ülésén. Az első csehszlovák törvényhozó testületben 256 képviselő ülésezett. Az átmeneti nemzetgyűlés betöltése az 1911-es birodalmi választási eredmények alapján történt, a szlovák képviselőket pedig önkényesen, tetszés szerint Vavro Srobár, Szlovákia teljhatalmú minisztere választotta ki. Hiszen az utolsó dualista kori magyarországi választásokon 1910-ben csak három szlovák képviselő került be az országgyűlésbe, 75
