Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Stark Tamás: Rabszolgasorsra kényszerítve
közepén feloszlatta a Hadifoglyok és Hozzátartozók Szövetségét, melynek elnökéül épp Magyar Lajost kívánták felkérni. Helyette új szervezet alakult „Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége” névvel. A szövetség legfontosabb célja az volt, hogy a foglyok kinti „élményei” alapján szorosabbra fűződjék a „hatalmas” Szovjetunióval ápolt jó viszony. Az informatív és tárgyilagos Magyar Vöröskereszt Hadifogoly Tudósítója című lap ugyancsak 1946 tavaszán halt el. Munkatársait korábban jobboldalisággal vádolták a kommunista sajtóban. A foglyok hozzátartozóinak - a Szovjetunióban megjelenő Igaz Szón kívül - ezután csak egyetlen információs forrásuk maradt: a kommunista párt Hadifogoly Irodája által kiadott, erősen propagandisztikus Magyar Hadirokkant, Hadifogoly Híradó. 1946 folyamán a Nemzeti Segély elnevezésű karitatív szervezetből is eltávolították azokat, akikben nem bízott a kommunista párt. A hadifogolyügyek kezelésének központosítására is a kommunista offen- zíva keretében került sor. A Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt által javasolt semleges, független és politikamentes hatóság helyett a kormányzat és a Gazdasági Főtanács kérésére 1946. július í-től a Magyar Kommunista Párt (MKP) befolyása alatt álló Népjóléti Minisztérium lett a hadifogolykérdés felelőse. Molnár Erik miniszter, Újhelyi Szilárd miniszteri osztálytanácsos és Szendrő László miniszteri biztos mind a kommunista párt tagjai voltak, ráadásul már korábban is foglalkoztak a visszatértek szociális ellátásának problémájával. Szendrő gyakran publikált a Magyar Hadirokkant, Hadifogoly Híradóban. Számos cikkben „leplezte le” a reakció által terjesztett, a foglyok rossz sorsáról szóló „rémhíreket”. A „rémhírteijesztő” foglyok számára súlyos büntetést követelt. „A rendőrségnek és hatóságoknak a legszigorúbban le kell csapni az ilyen megátalkodott személyekre, példát kell statuálni, hogy elmenjen a kedvük az embereknek attól, hogy valótlan rágalmakkal szórakoztassák az embereket. A demokratikus gondolkodású egyének pedig ne hallgassanak, amikor ilyesminek fültanúi, hanem adják át az illetőt a rendőrségnek” - írta Szendrő a Magyar Hadirokkant, Hadifogoly Híradó 1946. augusztus 26-i számában. A fogolygondozás ügyének egységes, központosított hatósági kezelésére a politikai megfontolásokon kívül azért is szükség volt, mert mintegy féléves szünet után várható volt a hazaszállítás újraindítása a Szovjetunióból. Nagy Ferenc miniszterelnök 1946. áprilisi moszkvai útján felvetette Sztálinnak a foglyok repatriálásának az ügyét. Mint hazajövetelekor a sajtó képviselőinek elmondta, „Sztálin miniszterelnök úrral folytatott legelső megbeszélésünk alkalmával felvetettük a magyar hadifoglyok kérdését. A generalisszimusz úr a második beszélgetés alkalmával visszatért erre a kérdésre és kijelentette, hogy a magyar hadifoglyokat folyamatosan hazaszállítják.”20 A SZEB elnöki 20 Kossuth Népe, 1946. április 21. 67
