Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Stark Tamás: Rabszolgasorsra kényszerítve
kiváltó rendek szerveződtek. A trinitárius rend tagjai négy évszázad alatt foglyok százezreit szabadították ki arab-török fogságból. Az 1945-ben és 1946-ban szervezett budapesti fogolyszabadító zarándoklatok - e hagyományra hivatkozva - a trinitáriusok templomába vezettek Makkosmáriára. Különösen nagy aktivitást fejtett ki az elhurcoltak és a hadifoglyok érdekében az 1945 szeptemberében esztergomi érsekké kinevezett Mindszenty József. Az ország vezetőinek állásfoglalásaival ellentétben - amelyek félrevezető- ek voltak, és a lakosság aggodalmát kívánták csupán leszerelni - az új prímás nyíltan beszélt és írt a foglyok valódi helyzetéről. Mindszenty minden alkalmat felhasznált arra, hogy felhívja a közvélemény és a politikusok figyelmét a hadifoglyok és elhurcoltak tragédiájára. Esztergomban mondott székfoglaló beszédében megemlékezett „a négy égtáj rabsóhajairól, külső, belső börtönökről”. A Püspöki Kar 1945. október 17-én kiadott, a politikai zsarolás áldozatainak helyzetét bemutató körlevele többek között kimondja: „...lehetetlen hallgatni a mi népünk megsokasodott szenvedései felett is: főként azokat a megpróbáltatásokat értjük, amelyek nem a háború velejárói, hanem amelyeknek a harag, a gyűlölet, a bosszúállás és alantas indulat a szülői. Gondolunk itt a szabadságuktól megfosztottak nagy számára, fájlaljuk a hadifoglyok, elhurcoltak sorsát, övéik fájdalmas bánatát és éjjel nappal gyötrő aggodalmát.”19 A prímás 1945. december 31-i rádióbeszédében is szólt az üldözöttekről és hadifoglyokról. Mindszenty nem elégedett meg a szavakkal, hanem valódi segítséget is keresett. Először a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz fordult. 1945. október 27-i levelében arra kérte a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Bri- tannia képviselőit, hogy mozdítsák elő a fennhatóságuk alá tartozó területen lévő magyar foglyoknak még a tél beállta előtt történő hazaszállítását. Nagy- Britannia budapesti képviselőjének, A. D. F. Gascoigne-nak 1945. november 26-án, majd 1946. április 13-án küldött leveleiben Mindszenty - a visszatért foglyok elmondásai alapján - nyíltan feltárta a Szovjetunióba hurcolt magyarok tragikus sorsát. Az angol kormány azonban érdemben nem válaszolt Mindszenty kéréseire. Sem az Amerikai Egyesült Államoknak, sem Nagy- Britanniának nem állt érdekében, hogy a foglyok miatt újabb frontot nyisson a Szovjetunió ellen az éppen kezdődő hidegháború arcvonalán. Az 1946 tavaszán gyakorivá váló tömegdemonstrációkra, valamint a Kisgazdapárt, a Parasztpárt, a Vöröskereszt és az egyházak növekedő aktivitására a kommunista párt ellenlépésekkel válaszolt. Szoyjetellenesnek nyilvánították és betiltották a hadifogoly-hozzátartozók tüntetéseit. Sajtó- kampány indult a hadifogolyügy kisgazdapárti és parasztpárti szakértői, Magyar Lajos és Battha László, valamint Literáty Ervin ezredes ellen. A vád szerint a „reakció” kezére játszottak. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1946 19 Mindszenty 2002,123. p. 66
