Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)

Stark Tamás: Rabszolgasorsra kényszerítve

indokolták, hogy a hadifogolyüggyel már foglalkozik a kommunista igazgatás alatt álló Belügyminisztérium. Ez világos utalás volt a Belügyminisztérium valódi hatalmára és szerepére. Ez a szerv hivatalosan és nyilvánosan sem­milyen koordináló szerepet nem vállalt az elhurcoltak hazahozatalában és gondozásában. Alkalmazottai csak közvetett módon, a második vonalból és fedőszerveken keresztül kísérték figyelemmel és irányították az eseménye­ket. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a Kisgazdapárt befolyása alatt álló Honvé­delmi Minisztérium a SZEB és a kommunista párt szemszögéből nem volt elég megbízható hatósági szerv a kényes ügykör kezeléséhez. 1945 nyarától meg is kezdődött a minisztérium fokozatos leépítése, illetve a Katonapoliti­kai Osztály segítségével történő „demokratikus szellemű” átformálása. A ke­letről érkezők fogadása tehát megoldatlan maradt. 1945 késő őszén a Nemzeti Parasztpárt és a Független Kisgazdapárt a kaotikus állapotok felszámolása érdekében több javaslatot is készített a ha­difogolyügyek irányításának egységesítésére. A javaslatok lényege az volt, hogy a még távollévőkkel és a már visszatértekkel kapcsolatos mindennemű problémával egy politikailag semleges, pártokon kívüli tárca nélküli minisz­ter foglalkozzék. A miniszter mellett négy osztály végezte volna az adminiszt­rációs, feldolgozó munkát. A hazahozatallal kapcsolatos teendők ellátása és a társadalmi egyesületek felügyelete az elnöki osztályra tartozott volna. Az egészségügyi, valamint a gazdasági és szociális osztály az orvosi ellátásért, az átvevőtáborok élelmezéséért és a segélyezésért vállalt volna felelősséget. Sok egyéb mellett a távollévők és az eltűntek számontartása és felkutatása is a nyilvántartó és tudósító osztály tervezett feladata lett volna. 1946 elejétől a hadifoglyok hozzátartozói is egyre gyakrabban és nyíltab­ban fejezték ki elégedetlenségüket. A megoldatlan hadifogolyügy tömegde­monstrációkra sarkallta a kétségbeesett várakozók egy részét. 1946 márci­usában a hozzátartozók több ezer főnyi küldöttsége jelent meg a Parlament előtt és nyújtott át memorandumot a miniszterelnöknek. A foglyok szabadságáért felléptek az egyházak is. Ravasz László refor­mátus püspök 1945. május 29-én Miklós Béla miniszterelnökhöz címzett levelében a következőket írta: „...Tiszteletteljes megítélésünk szerint a de­mokratikus alapon újjáépülő országnak nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy mindazok, akik férjükért, fiukért, testvérükért aggódnak, a kínzó bizonyta­lanság érzete alól felszabaduljanak s teljes erkölcsi és fizikai erejükkel az újjáépítés szolgálatába állhassanak. Ismételten kérjük Miniszterelnök Urat, méltóztassék a Kormány minden erejét és tekintélyét latba vetve e kérdés­nek mielőbb kedvező megoldást kieszközölni...”18 A katolikus egyház mindig is feladatának tekintette a rabszolgák és fog­lyok kiszabadításának előmozdítását. A keresztes hadjáratok alatt fogoly­18 Hadtörténelmi Levéltár, Külügyminisztérium hadifogolyosztály, 25. doboz, 122.248/45. 65

Next

/
Thumbnails
Contents