Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Stark Tamás: Rabszolgasorsra kényszerítve
fogságba esettek számát. A kormányszervek dokumentumaiban is általában ez a szám szerepel. Ugyanakkor Nagy Ferenc miniszterelnök - moszkvai tárgyalásait követően - 1946. május 5-én 650 ezer fogolyról számol be Ravasz Lászlónak, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének.13 A témakörben publikált, csekély számú kutató közül többen - így Füzes Miklós, Bognár Zalán, Várdy Béla és Várdy Huszár Ágnes - 600-700 ezres fogolylétszámról írnak.14 Kétségtelen, hogy a Kárpátalján, Észak-Erdélyben és az 1938-ban visszacsatolt felvidéki területsávban végrehajtott elhurcolásokkal kapcsolatban - a közelmúltban folytatott helytörténeti kutatások alapján - a 600 ezret meghaladó számadatok is megalapozott becsléseknek tekinthetők a háború alatti területet figyelembe véve. Nehéz megállapítani a civilek és a katonák megoszlását a foglyok között. A jelenlegi területről civilként elvittek száma - a Külügyminisztérium Hadifogolyosztályára érkező egyéni és csoportos keresések, valamint a Budapestről elvittek számára vonatkozó becsült adatok figyelembe vételével -120 ezer és 200 ezer közé tehető. A helytörténeti kutatások szerint a Kárpátaljáról, az 1938-ban visszacsatolt felvidéki sávból és az Erdélyből elvittek száma meghaladhatja a félszázezret. A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a civilként elvitt magyarok száma a teljes fogolynépesség mintegy harmadát teszi ki. A táborvilágban A magyar foglyok zöme a donyeci iparvidéken (a Rosztovi terület nyugati része, valamint a Vorosilovgrádi, Zaporozsszkiji, Sztalinszkiji területek), a Krím-félszigeten és Odessza környékén, az Uraiban (Szverdlovszki és Csel- jabinszki területek) a Volga mentén (Sztálingrádi és Szaratovi területek), valamint a Moszkvai, Minszki, Kijevi, Voronyezsi területeken és a Krasznodári kerületben, továbbá Azerbajdzsánban végezte kényszermunkáját. A szovjet adatok szerint jelentős számban dolgoztak Magyarországról elhurcolt foglyok az Ivanovi, Szúrni, Leningrádi, Sztavropoli és Novgorodi területeken, továbbá Grúziában. Az egykori Gulag-rab Rózsás János „Gulag lexikon” című munkájában közreadott egyéni sorsok alapján megtudjuk, hogy a túlnyomórészt alaptalanul, hamis vádak alapján elítélt magyarok zöme nem az újjáépítésekre, hanem a nagy bánya- és iparvidékekre került. Sok magyar raboskodott a 13 A dokumentumot „Szovjet-magyar viszony, 1946” címmel Szabó Csaba tette közzé. Lásd História, 2000. 8. sz. 22-23. 14 Füzes 1994,32.; Bognár 2000b, 861.; Várdy-Várdy Huszár 2005,15. 55
