Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Stark Tamás: Rabszolgasorsra kényszerítve
hogy a szovjet belügyi csapatoknak területekre lebontott fogolykontingenst kellett kiállítaniuk és a Szovjetunióba szállítaniuk. Ha a kontingenst a német nemzetiségűekkel nem lehetett feltölteni, akkor összegyűjtötték a német nevű, majd pedig a magyar nevű magyarokat is. Ha azonban a kontingens már összeállt, akkor - úgy tűnik - „terven felül” már nem hurcolták el a még helyben lévő német nemzetiségűeket sem. A létszám időnként még az ösz- szetételnél is nagyobb súllyal esett a latba. Ezt a feltételezést megerősíti a kommunista párt egyik vezetőjének, Révai Józsefnek a levele, amelyet 1945. január 7-én írt a még Moszkvában tartózkodó Rákosi Mátyásnak a németek kitelepítésével kapcsolatban. Révai többek között leírja, hogy „...a munkabíró német lakosság elszállítására vonatkozó akció, sajnos, nem járt azzal a hatással, amivel kellett volna járnia. [...] Az történt ugyanis, hogy a parancsnokságok a legtöbb helyen úgy hajtották végre a dolgot, hogy családnevekből indultak ki és fix kontingensekből. Ha nem volt elég német, vettek magyarokat. Vettek olyanokat, akik egy szót sem tudtak németül, bizonyítottan antifasiszták, ültek, internálva voltak, mindegy: vitték őket.”8 Az alakulataikat el nem hagyó magyar katonák többsége Magyarország területén kívül, Németországban esett fogságba. A Honvédség szervezeteinek és csapattesteinek egy része már 1944 novemberétől megkezdte az áttelepülési Németországba. 1945. március végén, a szovjet csapatok gyors előretörésekor a szervezett visszavonulás meneküléssé vált. Német és magyar egységek, polgári menekülők a legnagyobb gyorsasággal igyekeztek elhagyni az országot, nehogy a szovjet katonák kezére kerüljenek. 1945. április végén a Németországba kitelepített alakulatok főfelügyelősége már 300 ezer katonát vett nyilvántartásba. A félmilliót is meghaladja a háborút német területen befejező és ott nyugati, illetve szovjet fogságba esett honvédek, leventék száma. Akik a Gulagra kerültek A letartóztatottaknak és elhurcoltaknak egy körét nem gazdasági vagy etnikai megfontolásból, hanem tisztán politikai okokból vitték a Szovjetunióba. Az elfogások történetéből arra következtethetünk, hogy a Vörös Hadsereg nyomában járó NKVD-s különítmények listákkal érkeztek, amelyeket még ki is egészítettek a hadműveletek során szerzett új névsorokkal. Az elfoglalt területeken a polgári lakosság összeszedésével egy időben nagyszabású politikai tisztogatás is kezdődött. „Mindenki gyanús volt, s bárkit elfogtak, a noteszében talált összes ismerőseit, barátait, rokonait, adósait, üzletfeleit letartóztatták. Minden exportőrben kémet gyanítottak, különös előszeretettel kutattak irataik között: jaj volt annak a polgárnak, aki valamilyen ok miatt egy export vállalat dossziéjában szerepelt: akár tisztet viselő, szak8 Kun-Izsák 1994,35. 52
