Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Stark Tamás: Rabszolgasorsra kényszerítve
értő, érdeklődő ügyvéd vagy ajánlattevő volt, a frontbörtönbe zárták” - írja Kovács Imre paraszt párti politikus visszaemlékezésében.9 A szovjet katonai bíróságok tömegesen ítéltek el magyar állampolgárokat, és ez a gyakorlat nem szűnt meg sem a háború befejezésével, sem a béke- szerződés aláírásával. Politikai elítélteket még akkor is vittek ki az országból, amikor a táborokat túlélő „hadifoglyok” zöme már visszatért szülőföldjére. A letartóztatásokat kezdetben az NKVD tisztjei hajtották végre, de 1945 januárétól már egyes magyar szervek is részt vettek a szovjet szempontból megbízhatatlannak tekintett személyek felkutatásában és összegyűjtésében. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány a Szovjetunióból hazatért partizánparancsnok, Tömpe András vezetésével nyomozócsoportot küldött Budapestre az „antifasiszta” megtorlás előkészítésére. A fővárosban már 1945. január 17-től működött Péter Gábor stábja, a politikai osztály, amely hivatalosan 1945. február 2-án alakult meg. A budapesti politikai osztály egyesítette a már korábban megszervezett nyomozócsoportokat, és március í-jén felállította a Politikai Nyilvántartó Irodát. Az NKVD tevékenységét közvetlenül segítette a formálisan a Honvédelmi Minisztérium keretében működő, ugyancsak 1945 márciusában alakult Katonapolitikai Osztály is. 1945-ben a magyar elítéltek legnagyobb csoportját olyan levente fiatalok alkották, akik a háború végén valamilyen speciális alakulathoz csatlakoztak. Az 1944 novemberében meginduló kitelepítést sok fiatal úgy próbálta elkerülni, hogy a Kisegítő Karhatalomhoz (KISKA) és ifjúsági alakulatokhoz csatlakozott. De jelentős számban voltak olyanok is, akik a Bakonyi brigád, az Antibolsevista Tábor és más csapatok keretében meggyőződésből, önként vállalták a harcot a Vörös Hadsereggel. A visszamaradó, gyakran fegyvertelen fiatalokat a szovjet kémelhárítás [SZMERS - Halál a kémekre] potenciális partizánoknak tekintette és letartóztatta. A politikai elítéltek másik nagy csoportjába azok a politikusok, közéleti és egyházi személyiségek tartoztak, akikről a szovjet hatóságok feltételezték, hogy tevékenységük vagy csupán jelenlétük akadályozhatja a szovjet hatalom magyarországi kiépülését. Közéjük tartoztak konzervatív és kisgazda politikusok, mint például Bethlen István, Kovács Béla, Lajos Iván, Apponyi Károly és Mocsáry Dániel. Az elítéltek harmadik csoportját a katonai vezetés tagjai, főtisztek, altisztek és csendőrök alkották, valamint azok a katonák, akik a keleti fronton a megszálló egységekhez tartoztak. A szovjet hadbíróságok által elítéltek és a Gulagba hurcoltak számával kapcsolatban nagy a bizonytalanság. 1960-tól a kilencvenes évek közepéig mintegy három és fél ezer mentesítési okmány érkezett a Szovjetunió, majd az Orosz Köztársaság Legfőbb Ügyészsége keretében működő 9 Kovács 1990,186. 53
