Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)

Limbacher Gábor: A haza területe mint nemzeti jelkép

Istennel kötött szövetség jelképeként, magyar nemzeti színű szivárvány íve látható, amely Budapestben végződik. A kép sötét térfelén, a föld felszínén, a fegyverek világát képviselő - ember formájú - ördög kétségbeesetten szalad. Felirat: A kereszt diadala /In memóriám Budapest 1938. Tehát a Szent István évről van szó halálának 900. évfordulóján, amit Budapest és a magyarság az Eucharisztikus Világkongresszussal is ünnepelt. Ezért a kereszt, amely diadalával fegyverek nélkül, békés úton eredményezte a Felvidék magyarlakta részének visszakerülését, megkezdve mintegy a magyar feltámadást. A hátoldalon Kassa visszatért bélyegző.35

Áttekintve a haza területének megjelenéseit, megállapítható, hogy az többféle szimbólumként fordul elő. Legfontosabb, hogy jelképpé válásával döntően szakrális minőséget hordoz: éltető Napként, szentként sugározva, Magyarok Nagyasszonya mintegy trónszékeként, tövissel koronázottként és fölfeszítettként, Hungária karjainak biztonságában lévőként és lakhelyeként is, a Szent Korona területeként, lourdes-i barlangként és olyan országként, amelyből Krisztus keresztje sugárzik szét. További szimbólumok: az éden védendő egysége, gyümölcsöző lombos fa, továbbá az egész részekre hullása.

Miközben a jelszavak változatlanok maradtak a két világháború közötti időben, a Trianon-ellenes érzelmek intenzitása némileg csökkent - legalábbis a határokon belül -, a közfigyelem más gazdasági, politikai és társadalmi kérdésekre is kiterjedt, maga a történelmi Magyarország pedig az új korosztályok számára immár nem megélt és visszavágyott valóság, hanem az iskola, a családi emlékezet és a politika által közvetített hagyomány volt. E tendencia a terület-visszacsatolások időszakában megfordult, ám amikor a második világháborút követő koalíciós években a magyar bel- és külpolitikában egyre inkább a Szovjetunió befolyása érvényesült, a népi demokrácia, a proletár internacionalizmus és a kommunizmus kultusza elhomályosította, majd kiszorította, végül pedig kriminalizálta a revizionizmus és az irredentizmus megnyilvánulásait.36

Az 1920-as évektől máig terjedően témánk jellemző példája a salgótarjáni (Nógrád m.) trianoni magyar kálvária építése, a kultusz és az építményegyüttes második világháború utáni megszüntetése, majd napjainkban történt helyreállítása. A salgótarjáni kálvária építését 1928 tavaszán kezdték meg a Meszes-tetőn, Bóna Kovács Károly salgótarjáni művész tervei alapján, Obrincsák Ernő építész irányítása mellett. A földmunkákat helyi önkéntesek, cserkészek, leventék, katonák végezték. Az építés

35 Limbacher 2002, 50. http://gyujtemeny.vatera.hu/jelveny_kituntetes_jelkep/

katonasag/horthy_2_honved_lovasdandar_irredenta_plakett_094_2i32377340. html [2015. 10. 13.]; http://helytortenet.com/kassa-1938-ritka-irredenta-kepeslap- visszatert-belyegzessel-r [2015.10.13.]

36 Zeidler 2002,10-11.

187