Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)

Limbacher Gábor: A haza területe mint nemzeti jelkép

A modern nemzetállamokká váló európai társadalmakban a közös kulturális jelentésrendszer és történeti tudat a 19. század derekától a 20. század elejéig jött létre. Ekkoriban tömegével születtek szimbólumok, rítusok és mítoszok a nemzet és az állam iránti lojalitás jegyében. Ezt serkentette az elemi oktatás kötelezővé tétele, a nem vallásos nyilvános ünneplések gyakorlattá válása, valamint az emlékműállítások nagyarányú elterjedése. A nemzeti emlékművek állításának, a néprajzi múzeumok létrehozásának, a nemzeti évfordulók megünneplésének, a zászlólengetésnek és a nemzeti dalok születésének a korszaka ez.18

Az 1914-18-as Nagy Háború legnagyobb vesztesei a magyarok lettek. A világháborút lezáró trianoni rendezés kirívóan méltánytalan volt a magyarság számára. A béke ugyanis adott formájában nyers volt és megalázó, általános elveiben radikális, arányaiban túlzó, végrehajtásában érzéketlen, hatásaiban pedig végiggondolatlan, és ezért sok tekintetben kimondottan kártékony. Egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy a békeszerződést a magyar társadalom és politika élesen elítélte, és annak megváltoztatására törekedett.19

Az 1920-as évektől a köztéri szobrokról, az utcatáblákról, a kirakatokból, a rádióból és a sajtóból egyre inkább az irredentizmus képei és üzenetei szóltak, s immár a használati és emléktárgyakon is feltűnnek az irredenta szimbólumok.20 Ezek sorában létrejött a haza területe, mint nemzeti jelkép.

1919-20-ban a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája, a Magyar Nemzeti Szövetség, az Ébredő Magyarok Egyesülete, a Magyar Országos Véderő Egyesület, a Magyar Külügyi Társaság és más társadalmi szervezetek, illetve az időszak kormányainak a tevékenysége nyomán alakult ki az az alapelv, amely szerint az ideális természeti és politikai egységet képező történelmi Magyarország felbomlasztása igazságtalan és az egész emberiségre nézve káros cselekedet, a régi határok lehetőség szerinti teljes visszaállítása pedig a magyar társadalom legszentebb célja. Ekkoriban születtek meg az első irredenta jelszavak, mint az „így volt, így lesz!” és a „Nem! Nem! Soha!”, melyekhez hamarosan a „Mindent vissza!”, a „magyar igazság”, a „magyar feltámadás”, a „Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország”, a „Magyar Hiszekegy” csatlakoztak. A húszas évek második felétől rendszeressé váltak az állami ünnepek és félhivatalos nagygyűlések keretében megtartott trianoni megemlékezések, elszaporodtak az irredenta emlékművek. A trianoni szerződés, illetve az ennek következtében kialakuló revíziós mozgalmak hatására szinte egy új kertművészeti stílus is keletkezett. A stílusteremtő alkotás a budapesti Szabadság téren állt a Honvéd

18 Selmeczi Kovács 2014, 7-9.

19 Zeidler 2002,6.

20 Uo. 5.

176