Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Horváth Csaba: Katonai akciók az első bécsi döntés árnyékában
Ungvár 8 fővel Feketeerdő 10 fővel Tiszaujhely 6 fővel Salánk 10 fővel Beregujfalu 10 fővel Dercen 10 fővel Barkasz 10 fővel Korláthelmec 10 fővel Radvánc 10 fővel Nagykapos 9 fővel Összesen: 109 fő Ettől függetlenül kisebb nem legális akciókat indítottak a volt rongyosok. Ezeket több esetben már inkább leszámolás (többször egymás ellen), illetve haszonszerzés céljából kezdeményezték. A felvidéki események során, a határon átdobott erőkből a csehek mintegy 400 főt ejtettek fogságba. Az események elcsitulása után a magyar szervek, német segítséggel, megkezdték a tárgyalásokat a foglyok kiadása tárgyában. Végül 1938. december 31-én kellett a magyar foglyokat átadni a vezérkar megbízottainak. Több újság - köztük a Virradat 1939. január 2-ai, az Új Magyarság 3-ai számában - számolt be az Illaváról Komáromba érkezett, kiszabadult felkelőkről, akik közül többeket már holtnak hittek rokonaik. Részletesen írtak a Kassától Munkácsig bilincsben megtett útról, az elszenvedett kínzásokról, kiemelve a csehek embertelen viselkedését.22 Az Új Magyarság az utolsó órák eseményeit is részletesen bemutatta. Ebből kitűnt, hogy a 31-én reggel 8 órára tervezett galántai érkezés - az illavai börtönparancsnok elmaradt tájékoztatása miatt, aki még arról sem tudott, hogy a magyarokat szabadon kell bocsátani - csak este fél kilenckor történt meg. Itt már felszálltak a magyar átvevő bizottság tagjai, így az átvétel az érsekújvári negyed tizenegyes érkezésre befejeződött. A három hónapos fogságból hazatért magyarok az ünnepélyes fogadtatás után élelmet, ruhát kaptak, majd a szerelvény a nyolc Pullmann-kocsival Komáromba indult. Itt a szokásos egészségügyi megfigyelés alá helyezték a hazatérteket, akik rövid időn belül hazatérhettek.23 A fogságból hazatért, illetve a már leszereltek részére a VKF/5. Osztály létrehozott egy érdekvédelmi szervezetet „Műszaki Iroda” fedőnévvel. Ennek volt a feladata az akciókban részt vettek kérelmeinek, kívánságainak intézése, amelyet a haza érdekében kifejtett „vitézkedéseikkel” érdemeltek ki. 22 Mester 1940,305-306. 23 Az Új Magyarság 1939. január 3-i, keddi száma alapján. 121
